Szentírás: 1Kir 17,1–6
A nap végére érve talán te is úgy érzed, hogy elfáradtál.
Sok volt a feladat, a felelősség, a bizonytalanság. Talán akadt olyan pillanat
is, amikor úgy tűnt, mintha egyedül maradtál volna a terheiddel.
A mai szentírási részben Illés prófétával találkozunk. Az
országot aszály sújtja. A föld kiszárad, a jövő bizonytalanná válik. Isten
azonban nem hagyja magára szolgáját. Elküldi őt a Kerit-patakhoz, és ott
gondoskodik róla: vizet ad neki a patakból, és hollók hoznak számára kenyeret
és húst.
Milyen különös kép! Egy magányos ember a pusztában,
akiről senki sem tud, akit senki sem lát, mégis ott van mellette az Isten
gondviselő szeretete.
Sokszor mi is ilyen pusztai időszakokat élünk át. Nem
feltétlenül a sivatag homokja vesz körül bennünket, hanem a magány, a csalódás,
a betegségtől való félelem, a családi gondok vagy a jövő miatti aggodalom.
Ilyenkor könnyen azt gondolhatjuk, hogy megfeledkezett rólunk az Úr is.
Pedig Krisztus ma este is ugyanazt üzeni: „Nem
hagylak árván benneteket.” Lehet, hogy a segítség nem onnan érkezik, ahonnan
várnád. Lehet, hogy egy jó szó, egy váratlan telefonhívás, egy baráti
találkozás, egy szentmise, egy gyónás vagy egy csendes ima lesz az a „holló”,
amelyen keresztül Isten gondoskodó szeretete elér hozzád.
Az Egyház kétezer éve ilyen menedék a világ pusztaságában.
Krisztus azért akarta követőit egy közösségben, egy hitben, az apostolok és
utódaik vezetése alatt összegyűjteni, hogy senki ne maradjon egyedül az úton.
Amikor hűségesek maradunk az Egyházhoz és közösségben maradunk Szent Péter
utódával, a pápával, akkor azon az úton járunk, amelyet maga Krisztus jelölt ki
számunkra.
Most, mielőtt lehunynád a szemed, gondolj vissza a mai
napra. Talán felfedezed azt a rejtett gondoskodást, amely mellett napközben
észrevétlenül elsiettél.
Esti ima
Urunk Jézus Krisztus!
Köszönöm Neked a mai nap minden ajándékát, a láthatókat és a
rejtetteket egyaránt. Köszönöm, hogy akkor is hordozol, amikor nem érzem
közelségedet. Bocsásd meg bizalmatlanságomat, félelmeimet és kishitűségemet.
Taníts felismerni gondviselő szeretetedet a hétköznapok
egyszerű eseményeiben. Erősítsd bennem az Egyház iránti szeretetet és a Veled
való egység vágyát. Őrizd meg családomat, szeretteimet és mindazokat, akik ma
este magányosnak vagy reménytelennek érzik magukat.
Add, hogy békében hajtsam álomra fejemet, és holnap új
bizalommal induljak tovább Veled. Ámen.
Útravaló gondolat:
Az Isten gondviselése gyakran
csendben érkezik, de soha nem késik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése