Szentírás: Mt 6,19–23
Kora reggel ébredtél. Talán még álmosan készülsz a munkába,
a tanulásra vagy a rád váró feladatokra. Talán már most ott motoszkálnak benned
a gondok, a határidők, a félelmek vagy a megoldásra váró problémák. Jézus
azonban ma egy különös kérdéssel fordul hozzád: Hol van a kincsed?
„Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”
(A Biblia nyelvén a „szív” nem csupán az érzelmek helye,
hanem az ember belső központja: gondolatainak, vágyainak, döntéseinek és egész
életirányának forrása.)
Milyen egyszerű mondat, és mégis milyen mély igazság! Mert
amire a legtöbbet gondolunk, amiért a legtöbbet aggódunk, amit a legjobban
féltünk vagy vágyunk, az lassan a szívünk középpontjává válik.
Képzeld el, hogy egy kertész minden nap ugyanazt a növényt
öntözi. Nem csoda, hogy az nő meg a leginkább. A szívünk is ilyen. Amit nap
mint nap táplálunk figyelmünkkel, gondolatainkkal és vágyainkkal, az növekszik
bennünk.
Ha csak a pénz, a siker, az emberi elismerés vagy a
félelmeink körül forognak gondolataink, akkor ezek fogják uralni a szívünket.
Ha azonban Krisztus jelenlétét, Isten igéjét, a szeretetet, az imádságot és az
irgalmasságot tápláljuk magunkban, akkor lelkünk világosabbá válik.
Jézus ezért beszél a szemről is: „A test mécsese a szem.”
Nem csupán a testi szemünkről van szó, hanem arról, hogyan nézzük a világot. A
hála szemével vagy az elégedetlenségével? A hit szemével vagy a félelemével? Az
irgalom szemével vagy az ítélkezésével?
A mai napon próbálj meg többször megállni egy pillanatra, és
feltenni magadnak a kérdést: Most éppen mi tölti be a szívemet? Mi az én
igazi kincsem?
Ha erre őszintén válaszolsz, közelebb kerülsz önmagadhoz, és
még inkább Krisztushoz.
Ne feledd: a földi dolgok elmúlnak, de amit Isten
szeretetében teszünk, annak örök értéke van.
Ima
Útravaló gondolat
A szíved mindig afelé halad, amit a legnagyobb kincsednek
tartasz – ezért válaszd ma újra Krisztust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése