Lassan véget ér ez a vasárnap. Elcsendesedik a ház,
elhalkulnak a nappal zajai, és talán most végre marad néhány percünk arra, hogy
visszatekintsünk az Úrral együtt a mögöttünk hagyott napra.
Reggel Jézus egy különös kérdést intézett hozzánk: Ki az
első az életedben? Talán egész nap velünk maradt ez a kérdés. Nem azért,
hogy nyugtalanítson bennünket, hanem hogy segítsen rendet tenni a szívünkben.
Most, este, nem az a fontos, hogy mindenben
tökéletesek voltunk-e. Sokkal inkább az, hogy a nap folyamán hányszor engedtük
Krisztust magunk elé lépni. Hányszor hagytuk, hogy Ő vezessen egy döntésben,
egy beszélgetésben, egy nehéz helyzetben vagy egy csendes pillanatban.
Lehet, hogy ma csak egy kedves szót tudtál mondani
valakinek. Lehet, hogy türelmesebb voltál, mint máskor. Lehet, hogy egy
telefonhívással örömet szereztél, vagy csendben elviseltél egy
igazságtalanságot. Talán senki sem vette észre. De a Mennyei Atya látta. Nála
semmilyen szeretetből fakadó apró cselekedet nem vész kárba.
Ha pedig ma hibáztál, elvesztetted a türelmedet, kemény szót
mondtál, vagy nem mertél Krisztus mellett dönteni, ne maradj a kudarcod
mellett. Az Úr nem azért jött, hogy elítéljen, hanem hogy felemeljen. Holnap új
nap kezdődik, új lehetőségekkel. Az Ő irgalma ma este is nagyobb, mint a mi
gyengeségünk.
Különösen is gondoljunk ma este fiataljainkra, akik
vizsgák, fontos döntések vagy éppen életük új szakasza előtt állnak.
Imádkozzunk azokért is, akik holnap ismét korán kelnek, hogy becsületes
munkájukkal gondoskodjanak családjukról. Vigyük az Úr elé a betegeket,
az egyedül élőket, az aggódó szülőket és nagyszülőket, s mindazokat, akiknek ma
este nehéz a szíve.
Mielőtt lehunyjuk szemünket, idézzük fel a mai prédikáció
képét: Krisztus előttünk jár az úton. Lehet, hogy napközben nem mindig ismertük
fel, de most már visszatekintve talán látjuk: ott volt egy vigasztaló szóban,
egy váratlan segítségben, egy mosolyban vagy éppen abban az erőben, amellyel
végig tudtuk hordozni a nap terheit.
Nyugodt szívvel bízzuk rá magunkat erre a Krisztusra. Aki ma
vezetett, holnap sem hagy magunkra.
Esti ima
Urunk Jézus Krisztus!
Köszönöm ezt a napot, minden örömével, fáradságával,
találkozásával és csendjével együtt. Köszönöm, hogy előttem jártál akkor is,
amikor nem vettem észre jelenlétedet.
Bocsásd meg mindazt, amiben ma nem Téged választottalak
elsőnek. Tisztítsd meg szívemet az önzéstől, a félelemtől és a
bizalmatlanságtól.
Áldd meg családomat, barátaimat, közösségünket,
fiataljainkat, az érettségire készülőket, a dolgozó embereket, a betegeket és
az időseket.
Add, hogy a holnapot is Veled kezdjem, Veled járjam végig,
és Veled fejezzem be.
A Szentháromságos egy Isten szeretete őrizze álmunkat ezen
az éjszakán, hogy testben és lélekben megújulva ébredjünk az új hét első
munkanapjára.
Ámen.
Útravaló gondolat: Ha ma este Krisztus kezébe
teszed a szívedet, holnap reggel már nem egyedül indulsz el az úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése