Szentírás: Jn 16,20–23a
Most, este, érdemes visszanézni: hol volt ma melletted
Krisztus?
Lehet, hogy nem látványosan. Nem rendkívüli jelekben. Nem
hangos csodákban. Hanem egy bátorító szóban. Egy megoldott problémában. Egy
túlélhető nehézségben. Egy sóhajban, amit már imádságnak hallott az ég.
És talán voltak hibák is. Türelmetlenség. Keménység.
Félelem. Fáradt szavak. Elmaradt szeretet. Az esti csend nem azért van, hogy
vádoljuk magunkat, hanem hogy újra visszaengedjük Jézust a szívünk közepére.
Mert a keresztény ember nem attól szent, hogy soha nem esik
el. Hanem attól, hogy mindig visszatér Krisztushoz.
A világ ma is sok zajt küldött feléd. Félelmet. Zűrzavart.
Hamis ígéreteket. De te ma este újra dönthetsz: nem a sötétség hangjára
hallgatsz, hanem arra a Krisztusra, aki legyőzte a halált.
Gondolj egy sebzett vándorra, aki este megérkezik egy
világító házhoz. Lerakja a terheit, megpihen, és tudja: nincs egyedül. Ilyen
hely akar lenni számodra ma este Jézus Szíve.
Ne cipeld tovább egyedül a mai nap fáradtságát. Add oda
neki. A bánatodat. A hibáidat. A kimondatlan könnyeidet is. Ő nem megvet, hanem
felemel.
És miközben álomra hajtod a fejed, ne feledd: a Feltámadott
már ott van a holnapodban is.
Esti ima
Őrizd meg szeretteimet, barátaimat és mindazokat, akik ma
szenvednek, betegek vagy reményvesztettek. Adj békés éjszakát, tiszta szívet és
új erőt a holnaphoz.
Taníts hűségesen járni Egyházad útján, és maradni a Veled
való igaz barátságban. Ámen.
Esti útravaló

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése