Szentírás: Jn 17,1–11a.14–15
Van egy különös pillanat minden reggelben. Amikor még csend
van. Mielőtt beindul a telefon, a zaj, a rohanás, a félelem, a hírek, a
megfelelési kényszer. És ebben a csendben ma Jézus érted imádkozik.
Nem általában az emberekért. Nem egy névtelen tömegért.
Hanem azokért, akik az övéi. Azokért, akik belé kapaszkodnak akkor is, amikor a
világ kineveti a hitet, relativizálja az igazságot, és hamis próféták olcsó
üzeneteivel akarja helyettesíteni az Evangélium erejét.
Micsoda mondat! Krisztus nem menekít ki a harcból. Nem
burokban akar tartani. Nem azt ígéri, hogy nem lesz küzdelem, csalódás, támadás
vagy könny. Hanem azt, hogy a gonosz nem fog győzni rajtad, ha hozzá tartozol.
A keresztény ember nem sodródó falevél. Inkább olyan, mint
egy világítótorony vihar idején. A hullámok csapkodják, a szél ordít körülötte,
de áll. Nem azért, mert erős, hanem mert sziklára épült.
Ma sokan azt mondják: „Minden út Istenhez vezet.” Jézus
viszont világosan kijelenti: az örök élet az, hogy megismerjük az egy igaz
Istent és Jézus Krisztust. Nem energiák mentenek meg. Nem önjelölt látnokok.
Nem szenzációhajhász üzenetek. Hanem Krisztus. Az Egyházban. A szentségekben.
Az apostoli hit igazságában.
És te ma ebben maradhatsz meg.
Amikor dolgozol. Vezetsz. Mosogatsz. Fáradt vagy. Kísértést
hordozol. Ne feledd: Jézus ma is közbenjár érted az Atyánál.
Nem vagy egyedül.
Ima
Uram Jézus Krisztus, köszönöm, hogy ma is imádkozol értem.
Őrizz meg a gonosztól, a megtévesztéstől és a hitetlenségtől. Adj bátorságot,
hogy a világban éljek, de mindig hozzád tartozzam. Erősíts meg Egyházad
igazságában és szeretetében. Ámen.
Útravaló gondolat
Aki Krisztushoz tartozik, azt a világ megrázhatja, de el nem szakíthatja Istentől.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése