Ne csak az eget nézzük - Krisztus nem távoli lett - hanem közel jött - Urunk Mennybemenetele

Szentírás: ApCsel 1,1–11; Ef 1,17–23; Mt 28,16–20

Sokan úgy gondolnak Jézus mennybemenetelére, mintha Krisztus eltávozott volna a világból. Mintha magunkra maradtunk volna itt lent a földön, ő pedig távoli lett volna számunkra.

Pedig a mennybemenetel nem Jézus eltűnésének az ünnepe.

Hanem annak az ünnepe, hogy Krisztus most már nincs egyetlen helyhez kötve. Amíg földi életében egyszerre csak egy helyen lehetett jelen, addig most jelen lehet mindenütt: az Eucharisztiában, az evangéliumban, az imában, a szeretetben, a szenvedő emberben és a kegyelem csendes munkájában.

Ezért mondja:

„Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig.”

Nem azt mondja:

„Emlékezzetek rám.”

Hanem:

„Veletek vagyok.”

A mai ember egyik legmélyebb fájdalma a magány. Sok ember fáradt. Kapcsolatok gyengülnek meg. Sok családban elfogy a türelem és az egymásra figyelés. Közben ott él bennünk a kérdés:
Hol van Isten?

A mennybemenetel erre válaszol:

Krisztus nem hagyta magára az embert.

Ő ma is jelen van.

Jelen van ott, ahol valaki újra feláll egy bukás után. Ott, ahol valaki megbocsát. Ott, ahol egy ember hűséges marad a szeretetben. Ott, ahol valaki csendben hordozza a keresztjét.

A kereszténység ezért nem passzív várakozás. Nem félelemből való bezárkózás. Krisztus nem azt mondja: „Meneküljetek el a világból.”

Hanem: „Menjetek.”

Vigyétek bele a világba az evangélium reményét.

Ma Krisztus elsősorban nem azt kérdezi tőlünk, hogy mennyit tudunk róla. Hanem azt:
bízunk-e benne annyira, hogy vele induljunk tovább?

A menny nemcsak a halál után kezdődik.

Hanem ott kezdődik, ahol az ember komolyan kezdi venni Krisztust.

Ezért ne csak az eget nézzük.

Hanem úgy éljünk itt a földön, hogy akik találkoznak velünk, egy kicsit már Isten közelségét is megérezzék.

🙏Reggeli ima

Urunk Jézus Krisztus,

köszönöm, hogy nem hagytál magunkra bennünket.

Köszönöm, hogy ma is jelen vagy az életünkben:

örömben és nehézségben, csendben és küzdelemben,

a szeretetben és a kereszt hordozásában is.

Amikor elfáradok, adj erőt.

Amikor bizonytalan vagyok, adj reményt.

Amikor elesem, segíts újra felállni.

Taníts úgy élni, hogy ne csak az eget nézzem,

hanem itt a földön is a Te jelenléted hordozója legyek.

Add, hogy akik ma találkoznak velem,

egy kicsit a Te békédet, jóságodat és szeretetedet is megérezzék.

Maradj velünk, Urunk,

mert nélküled könnyen elfárad a szívünk.

Veled azonban van remény, van út, és van jövő.

Ámen.

Útravaló gondolat

A menny ott kezdődik, ahol az ember Krisztussal együtt járja az életútját.