Szentírás: Jn 15,4–5
Az este csendje mindig őszintébbé tesz. A nap lassan
lezárul, a zajok elhalkulnak, és végre marad tér arra, hogy visszanézz: miből
éltél ma valójában?
Jézus reggel arra hívott, hogy maradj benne. Most este
érdemes megkérdezni magadtól: sikerült-e kapcsolódnom hozzá a nap során? Vagy
inkább a rohanás, az idegesség, a saját akaratom vitt előre?
Talán voltak pillanatok, amikor türelmetlen voltál. Talán
elfáradtál, elcsüggedtél, vagy megfeledkeztél Isten jelenlétéről. De lehet,
hogy volt egy csendes ima, egy szeretettel kimondott szó, egy megbocsátás vagy
egy apró jótett – és ezekben Krisztus gyümölcsöt termett benned.
Az Úr nem tökéletességet vár, hanem kapcsolatot. Nem azt
nézi, hányszor botlottál meg, hanem hogy visszatértél-e hozzá. A szőlővessző
nem saját erejéből él. Az élet a tőből jön. Ezért ma este nem kell görcsösen
bizonygatnod semmit Istennek. Egyszerűen maradj nála.
Add át neki mindazt, ami ma történt: az örömöket, a
kudarcokat, a kimondott és kimondatlan szavakat. Engedd, hogy megtisztítsa a
szívedet, és békét adjon az éjszakára.
Lehet, hogy ma metszett az Atya. Talán valami fájt, valami
nem úgy alakult, ahogy szeretted volna. De ne feledd: Isten nem azért vág le
dolgokat az életedből, hogy kevesebb legyél, hanem hogy több gyümölcsöt teremj.
Most, lefekvés előtt, csendesedj el egy pillanatra. Nem kell
sok szó. Elég, ha újra kimondod: „Uram, nélküled semmit sem tehetek.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése