Amikor már nem értjük egymást - pünkösd vigíliája

Teremtés könyve 11,1-9

A bábeli történet első látásra az emberi gőgről szól. Az ember tornyot akar építeni az égig, hogy nevének dicsőséget szerezzen. De a történet mélyén ott van egy másik tragédia is: az emberek végül már nem értik egymást. A közös nyelv széthullik, a kapcsolat megszakad, az együttműködés bizalmatlanságba fordul.

Milyen ismerős ez a mai világban.

Soha ennyi kommunikációs eszközünk nem volt, és talán soha nem volt ennyi félreértés, indulat, kiabálás és magány. Emberek beszélnek egymás mellett családokban, közösségekben, társadalmakban. Sokszor nem is az a baj, hogy nincs szó, hanem hogy nincs figyelem. Mindenki mondani akar valamit, de egyre kevesebben akarnak valóban meghallani valakit.

A modern ember gyakran ugyanúgy tornyot épít, mint Bábelben. Karriert, hírnevet, önmaga köré emelt világot. Közben lassan elveszíti a közös nyelvet Istennel, embertársaival, sőt néha önmagával is. A lélek csendje helyett állandó zaj tölti meg a napokat.

Pünkösd vigíliája azonban nem áll meg Bábelnél. Mert ahol az ember szétszóródik, ott Isten újra össze akar gyűjteni. A Szentlélek nem eltörli a különbözőségeket, hanem szeretetben teszi érthetővé egymást. Pünkösd válasz Bábelre: nem az egyformaság csodája, hanem a szívből fakadó megértésé.

Talán ma este nekünk is fel kell tennünk néhány kérdést:

Kivel nem beszélgetek már igazán?

Kit nem akarok megérteni?

Milyen zaj tölti ki bennem Isten helyét?

És vajon maradt-e bennem nyitottság a Lélek halk szavára?

Az igazi csoda nem az, hogy mindenki ugyanazt mondja. Hanem az, amikor a szeretet miatt végre megértjük egymást.

Útravaló gondolat

Ahol az emberi gőg falakat épít, ott a Szentlélek újra hidakat akar emelni.

Esti ima

Urunk, Istenünk,

a mai nap zajában sokszor elveszítettem a csendet,

és talán az embereket is magam körül.

Voltak szavaim, amelyek sebeztek,

és voltak pillanatok, amikor nem figyeltem eléggé.

Néha én is saját tornyomat építettem:

önmagamat, akaratomat, igazamat.

Bocsásd meg,

amikor a büszkeség fontosabb lett bennem a szeretetnél.

Bocsásd meg,

amikor nem akartam megérteni a másikat.

Küldd el Szentlelkedet a szívembe,

hogy megtanuljak újra figyelni,

újra békét teremteni,

újra emberként szólni az emberekhez.

Adj nyugodt éjszakát,

csendes szívet

és tiszta lelket.

Őrizd családjainkat, közösségeinket és ezt a sokszor megosztott világot.

Taníts bennünket arra a nyelvre,

amelyet minden ember megért:

a szeretet nyelvére.

Ámen.