Szentírási alap: Jn 20,19–31
Az evangélium egy nagyon ismerős
helyzettel kezdődik: zárt ajtók mögött.
A tanítványok félnek.
Bizonytalanok. Tele vannak kérdésekkel.
És talán, ha őszinték vagyunk, mi is gyakran ilyen „zárt ajtók mögött” élünk.
Bezárkózunk:
- a
félelmeinkbe
- a
sebeinkbe
- a
csalódásainkba
- vagy
éppen a hitetlenségünkbe
És Jézus mégsem marad kívül.
Nem várja meg, hogy összeszedjük
magunkat. Nem várja el, hogy „rendbe jöjjünk”.
Belép oda, ahol vagyunk.
És az első szava ez:
„Békesség nektek!”
A béke, amit nem a világ ad
Ez a béke nem azt jelenti, hogy
minden problémánk megszűnik.
Nem azt jelenti, hogy könnyű lesz az élet.
Ez egy mélyebb valóság:
a szív békéje, amit csak Istent képes megadni.
Ma, amikor a világban háborúk
dúlnak, különösen fontos ezt megérteni:
a béke nem kívül kezdődik, hanem belül.
A világ békéje a szív békéjéből
születik.
A sebek nem tűnnek el – átalakulnak
A feltámadt Krisztus nem rejti el a
sebeit. Megmutatja őket.
Ez meglepő. Mi azt várnánk, hogy a
feltámadás után minden nyom eltűnik.
De nem így történik.
A sebek megmaradnak – csak már nem
fájnak, hanem életet adnak.
Ez remény számunkra is:
- a
múltunk nem törlődik ki
- a
fájdalmaink nem mindig múlnak el azonnal
- de
Isten képes mindezt átalakítani
Ami seb volt, az kegyelemmé válhat.
Tamás és a mi hitünk
Tamás története különösen emberi.
Ő nem hajlandó elhinni azt, amit
nem tapasztal meg.
És Jézus nem utasítja el ezért.
Hanem elé megy. Meghívja:
nézd meg, érints meg, találkozz velem.
Ez fontos üzenet:
a kérdéseink nem távolítanak el Istentől – ha nyitva tartjuk a szívünket.
A hit nem mindig azonnali
bizonyosság.
Sokszor út, amelyen keresztül eljutunk oda, hogy kimondjuk:
„Én Uram, én Istenem!”
Egy személyes kérdés a nap elejére
Ma reggel érdemes feltenni
magunknak egy egyszerű, de őszinte kérdést:
Hol vannak az én „zárt ajtóim”?
Mi az, amit nem engedek közel
Jézushoz?
- egy
félelem?
- egy
sérülés?
- egy
kapcsolat?
- egy
bűntudat?
És a következő lépés:
Be merem-e engedni Őt oda?
Záró gondolat
A feltámadt Krisztus ma is belép az
életünkbe.
Ma is megmutatja sebeit.
Ma is békét ad.
Nem elméletben. Nem távolról.
Hanem személyesen.
És a világ békéje – bármilyen nagy
szónak tűnik is –
valójában ezzel kezdődik:
egy ember szívében,
aki hagyja, hogy Krisztus belépjen.
Rövid ima
Urunk Jézus Krisztus,
Te ismered a szívem zárt ajtóit.
Lépj be oda is,
ahova félek beengedni Téged.
Adj békét a szívembe,
és taníts meg úgy élni,
hogy a Te békédet vigyem másokhoz is.
Ámen.
Útravaló gondolat:
A világ békéjét nem tudod egyedül megteremteni - de egy dolgot igen: megnyithatod a szíved ajtaját Krisztus előtt. És ahová Ő belép, ott már elkezdődik a béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése