Amikor este visszanézel az útra – felismerted-e Őt? - húsvét nyolcadában, szerda

Ferences templom - Székelyudvarhely

Szentírás: Lk 24,13–35

Az este mindig az igazság ideje. Napközben lehet rohanni, terelni a figyelmet, túlélni. De, amikor csend lesz, előjön a kérdés: mi történt ma valójában bennem?

Az emmauszi tanítványok estére már nem ugyanazok. Reggel még csalódottan mentek, este már lángolt a szívük. Nem azért, mert minden problémájuk megoldódott – hanem mert felismerték: Jézus velük volt végig.

És te?

Lehet, hogy ma fáradt voltál. Lehet, hogy csalódás ért. Lehet, hogy nevettek a hiteden, vagy egyszerűen csak túl zajos volt a világ, és nem maradt időd Istenre. De ez nem jelenti azt, hogy Ő ne lett volna ott.

Most, lefekvés előtt, ne menekülj a csend elől. Állj meg. Nézz vissza.

Hol volt ma egy mondat, ami megérintett?

Hol volt egy találkozás, ami több volt a véletlennél?

Hol éreztél békét, még ha rövid időre is?

Ott volt Ő.

A hit nem érzelem kérdése. Nem az számít, hogy mit éreztél – hanem hogy ki volt jelen. És Krisztus ma is melléd szegődött. Lehet, hogy nem ismerted fel. De most még megteheted.

Ez az este nem a kudarcok elszámolása, hanem a felismerés ideje. Isten nem hagyott magadra. Egyetlen lépésednél sem.

És holnap? Nem kell egyik napról a másikra tökéletessé válnod – de minden nap egy lépéssel közelebb kell kerülnöd az Atya tökéletességéhez. Légy figyelmesebb. Egy fokkal nyitottabb. Egy döntéssel bátrabb.

Esti ima:

Urunk Jézus Krisztus, köszönöm, hogy ma is velem jártál, még akkor is, amikor nem vettelek észre. Bocsásd meg, amikor közömbös voltam, amikor nem figyeltem Rád. Nyisd meg a szememet, hogy felismerjelek a hétköznapokban. Adj békét az éjszakára, és új szívet a holnapra. Maradj velem, Uram. Ámen.

Útravaló gondolat:

„Nem az a kérdés, hogy Isten jelen volt-e ma – hanem hogy észrevetted-e.”