Ahogy a nap végére érünk, érdemes visszanézni: kinek a
hangjára figyeltél ma? A Jó Pásztoréra – vagy más, zavaros, bizonytalan
hangokra?
Jézus ma is ugyanazt mondja: „Én vagyok a jó pásztor.”
Nemcsak reggel volt az. Nemcsak a templomban igaz. Hanem most is – az este
csendjében, a fáradtságban, a kérdések között. Ő nem tűnik el a nap végére. Nem
fárad el benned. Nem mond le rólad.
Talán ma voltak helyzetek, amikor inkább „béresekre”
hallgattál: félelmekre, bizonytalanságokra, emberi véleményekre, amelyek nem
vezettek közelebb Krisztushoz.
Talán volt, amikor nem a szeretetből cselekedtél, hanem
megszokásból vagy kényelemből. Ne kerüld meg ezt. Nézz rá őszintén.
De itt jön az örömhír: a Jó Pásztor nem úgy néz rád, mint
egy béres. Nem mondja: „megint elrontottad, akkor most magadra hagylak.” Ő
ismer téged. Mélyen. Személyesen. És ma este is hív, hogy térj vissza hozzá.
Nem vádló hangon, hanem szeretettel.
„Ismerem juhaimat.” Ez azt jelenti: látja a mai napodat. A
küzdelmeidet. A hibáidat. A vágyaidat. És mégis szeret. Nem felszínesen – hanem
úgy, hogy életét adta érted.
És ne felejtsd: egy nyájhoz tartozol. Nem vagy egyedül.
Krisztus Egyházában vagy, ahol a Jó Pásztor ma is vezet – látható módon is, az
Egyház rendjén, a tanításon és a Szentatya szolgálatán keresztül. Akkor is, ha
néha nehéz, akkor is, ha nem mindig érted az utat.
Most este nem az a kérdés, hogy tökéletes voltál-e. Hanem
az: visszatérsz-e hozzá?
Mert Ő nem futott el ma sem. Nem hagyott el. És most is vár
rád.
Ne zárd le a napot nélküle.
Útravaló gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése