A Jó Pásztor nem menekül el - húsvét 4. hete – hétfő reggel

Szentírás: Jn 10,11–18

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” – hallottuk a mai evangéliumban. Jézus ezzel nem egy szép, megnyugtató képet fest, hanem egy megrázóan komoly igazságot mond ki. Ez nem költői túlzás, hanem a kereszt valósága. Ez a Feltámadott Krisztus szeretetének mértéke: mindent odaadott értünk.

És közben világos különbséget tesz a pásztor és a béres között. Ő a Jó Pásztor, aki nem kívülről szemléli a nyájat, hanem ismeri, szereti, és teljes felelősséget vállal érte – egészen addig, hogy életét adja érte. A béres viszont nem tartozik igazán a juhokhoz. Csak feladatként tekint rájuk. Amíg minden rendben van, ott van, de amikor jön a veszély, amikor áldozatot kellene hozni, akkor visszahúzódik és magukra hagyja őket. Ez a döntő különbség: az egyik szeretetből marad, a másik érdekből.

Amikor Jézus azt mondja: „Ismerem juhaimat”, akkor nem felszínes ismeretről beszél. Nem arról, hogy tud rólunk néhány dolgot, hanem arról, hogy személyesen, mélyen, szeretettel kapcsolódik hozzánk. Ez élő, kölcsönös kapcsolat – olyan, mint az Atya és a Fiú egysége. Erre hív minket is: nem egy távoli, külső vallásosságra, hanem valódi barátságra Ővele.

És amikor hozzáteszi: „Más juhaim is vannak”, akkor kitágítja a látóhatárt. Nemcsak a választott néphez tartozókra gondol, hanem mindazokra, akik a pogányságból térnek meg. Egyetlen közösséget akar: egy Egyházat, egyetlen nyájat, egyetlen pásztor vezetésével. Ez Krisztus akarata ma is.

Ezért kulcsfontosságú az Egyházhoz való hűség és a látható egység, amelyet a Szentatya, Krisztus földi helytartója őriz és szolgál. Nem mi találjuk ki az utat, nem saját hangokra hallgatunk, hanem arra a Pásztorra, aki az Egyházon keresztül vezet bennünket.

És itt válik mindez személyes kérdéssé: engeded-e, hogy Jézus – az Ő földi helytartóján, a pápán keresztül – valóban a Pásztorod legyen? Vagy inkább bizonytalan hangokra, hamis látnokokra és azok „béreseire” figyelsz?

Nincs félmegoldás. Nem részben. Nem időnként. Hanem teljesen. Mert Krisztus sem részben szeretett téged. Mindent odaadott.

Ezért ne félj rábízni magad. A Jó Pásztor nem hagy el. Nem menekül el. És nem téved el – még akkor sem, amikor te igen.

Urunk Jézus Krisztus, Jó Pásztorunk, köszönjük, hogy ismersz és nevünkön szólítasz. Adj nekünk bátorságot, hogy kövessünk Téged minden körülmények között. Taníts meg bízni Benned, és vezess bennünket Egyházadban az örök élet útján. Ámen.

Útravaló gondolat

Ma ne csak hallgasd Jézus hangját – válaszolj is rá. Engedd, hogy vezessen.