Nyisd ki a szemed! – Világosság vasárnapja és március 15. üzenete

Nagyböjt 4. vasárnapja – Laetare

Szentírás: Jn 9,1.6–9.13–17.34–38

Ma különleges nap van: nagyböjt negyedik vasárnapja, amelyet az Egyház Laetare, azaz örvendezés vasárnapjának nevez. A nagyböjt, a bűnbánat útjának közepén járunk, mégis mintha egy pillanatra felragyogna előttünk a húsvéti fény. Ugyanakkor március 15-e, nemzeti ünnepünk napja is. Egy olyan nap, amikor a szabadság, a bátorság és az igazság melletti kiállás jut eszünkbe.

Érdekes módon a mai evangélium is pontosan erről beszél.

Jézus meggyógyít egy vak születésű embert. Egy embert, aki egész életében sötétségben élt. Nem látta a napfényt, az emberek arcát, a világ szépségét. Mégis – a történet végére ő az, aki igazán látni kezd.

Ez a történet egy nagyon egyszerű, de mély kérdést tesz fel nekünk is:

Valóban látunk? Vagy csak nézünk?

Ma az ember rengeteg információt lát. Híreket, képernyőket, képeket, véleményeket. A szemünk szinte soha nem pihen. Mégis könnyen előfordulhat, hogy a legfontosabbat nem vesszük észre.

Nem vesszük észre Istent az életünkben.

Nem vesszük észre a másik ember fájdalmát.

Nem vesszük észre, merre tart az életünk.

Ez az evangélium a lelki látásról szól.

Amikor Isten meglát bennünket

A történet egy fontos mondattal kezdődik:

„Jézus meglátott egy vakon született embert.”

Ez nem egy mellékes részlet. A vak ember nem keresi Jézust. Nem tudja, hogy jönni fog. Jézus az, aki észreveszi őt.

Ez a mi életünkre is igaz.

Isten lát bennünket.

Látja az örömeinket.

Látja a bizonytalanságainkat.

Látja a küzdelmeinket is.

És nem közömbös.

A mai evangélium azt üzeni: Isten be akar lépni az életünkbe, hogy világosságot hozzon oda, ahol sötétség van.

A hit nem elmélet – hanem lépés

Jézus ezt mondja a vak embernek:

„Menj, mosakodj meg a Silóé tavában.”

Nem ad hosszú magyarázatot. Nem bizonyít. A vak ember egyszerűen elindul.

Ez a hit lényege.

Nem az, hogy minden kérdésre választ kapunk. Hanem az, hogy feltétel nélkül bízunk és lépünk.

A mindennapi életben ez nagyon konkrét dolgokat jelent:

– becsületesnek maradni akkor is, amikor könnyebb lenne mást választani,

– kiállni az igazság mellett,

– segíteni annak, aki rászorul,

– és nem elfelejteni Istent a hétköznapok rohanásában.

A legnagyobb vakság

A történet végén különös fordulat történik.

A vak ember látni kezd – a farizeusok viszont, akiknek ép a szemük, lelki vakságban maradnak. Tudják a törvényeket, vallásos emberek, mégis bezárják a szívüket az igazság előtt.

Ez az evangélium egyik legerősebb üzenete:

a legnagyobb vakság az, amikor az ember nem akar látni.

Amikor mindig másokat hibáztatunk.

Amikor nem akarunk változni.

Amikor kényelmesebb a megszokás, mint az igazság.

Március 15. üzenete

Nem véletlen, hogy ma március 15-ét ünnepeljük. A történelem nagy pillanatai mindig akkor születnek, amikor emberek meglátják az igazságot, és van bátorságuk kiállni mellette.

A szabadság nemcsak politikai fogalom. A szív szabadsága is létezik.

Az az ember szabad, aki képes meglátni az igazat, és képes követni azt.

Ezért a mai vasárnap kettős üzenetet hordoz:

Látni az igazságot.

És bátoran élni aszerint, illetve követni azt.

A vasárnap: iránytű az életben

A vasárnap nem csupán egy pihenőnap. Iránytű az életünkben.

Megállás.

Csend.

Szentmise.

Imádság.

Találkozás a családdal és a barátokkal.

Ha az ember soha nem áll meg, könnyen eltéved az élet útján.

Jézus viszont ezt mondja:

„Én vagyok a világ világossága.”

Aki Őt követi, nem marad sötétségben. 

Imádság

Uram Jézus,

Te vagy a világ világossága.

Nyisd meg a szemünket, hogy felismerjük az igazságot,

és adj bátorságot, hogy hűségesen kövessük azt.

Segíts, hogy életünkben a hit, a remény és a szeretet világossága ragyogjon.

Ámen. 

Útravaló gondolat

A szabadság ott kezdődik, amikor az ember meglátja az igazságot – és van bátorsága aszerint élni.