„Irgalmat akarok, nem áldozatot” – az este csendjében - nagyböjt 3. hete – szombat este

Szentírási alap: Oz 6,1–6

A nap végén, amikor elcsendesedik körülöttünk a világ, érdemes egy pillanatra visszanézni a mögöttünk lévő órákra. A próféta szavai ma is kérdeznek bennünket: milyen volt a hűségünk ma? Nem olyan volt-e, mint a reggeli harmat – gyorsan eltűnő, könnyen elhalványuló?

Talán voltak jó szándékaink. Talán szerettünk volna türelmesebbek lenni, jobban figyelni egymásra, több időt adni Istennek. De lehet, hogy a nap sodrása elsodorta ezeket. A szó keményebb lett, mint kellett volna. A figyelem elmaradt. A szeretet helyét néha a fáradtság vagy közöny foglalta el.

És mégis: Isten nem a tökéletességet keresi, hanem a szívet.

„Irgalmat akarok, nem áldozatot.”

Ez a mondat ma este is reményt ad. Isten nem a hibáink számát nézi, hanem azt, hogy visszafordulunk-e hozzá. Az irgalom ott kezdődik, amikor őszintén kimondjuk: Uram, szükségem van rád.

Ha ma volt valaki, akit megbántottunk – vigyük Isten elé.

Ha volt valaki, akinek jót tettünk – adjunk érte hálát.

Ha volt bennünk fáradtság vagy csüggedés – kérjünk új erőt.

A nagyböjt útja nem egyik napról a másikra változtat meg bennünket. De minden este lehet egy kis visszatérés. Egy lépés Isten felé. Egy döntés az irgalom mellett.

És ahol az ember újra Istenhez fordul, ott lassan világosodni kezd a szív.

Esti ima

Urunk,
köszönjük ezt a napot minden örömével és nehézségével együtt.
Bocsásd meg, amikor hűségünk gyenge volt, és szívünk elkalandozott tőled.
Taníts bennünket irgalmas szívre, hogy holnap tisztábban, bátrabban és szeretettel élhessünk.
Add, hogy Krisztus világossága őrizze meg éjszakai pihenésünket és vezesse lépteinket az új napban.
Ámen.

Esti útravaló

Isten irgalma minden este új lehetőséget ad: visszatérni hozzá és tiszta szívvel újrakezdeni.