Mit láttál ma igazán? - Esti iránytű – Lefekvés előtti gondolat és ima

Nagyböjt 4. vasárnapja – Laetare

Szentírás: Jn 9,1.6–9.13–17.34–38

A nap lassan véget ér. A csend közeledik. A rohanás után most van egy pillanat, amikor érdemes megállni és visszanézni a napra.

A mai evangéliumban Jézus egy vakon született embert gyógyít meg. Egy embert, aki addig sötétségben élt – és egyszer csak megnyílik a szeme.

Ez a történet este különösen mély kérdést tesz fel nekünk:

Ma mit láttam igazán?

Láttam-e Isten jelenlétét a napomban?

Láttam-e valakit, akinek szüksége volt egy jó szóra?

Láttam-e a jót, amit kaptam?

Vagy csak rohantam egyik feladattól a másikig?

Sokszor a legnagyobb vakság nem az, hogy nem látunk, hanem az, hogy nem figyelünk.

Talán ma volt egy pillanat, amikor türelmesebb lehettem volna.

Talán volt valaki, akinek szüksége lett volna rám.

Talán volt egy döntés, amelyben bátrabb lehettem volna az igazság mellett.

De az evangélium jó híre az, hogy Jézus ma is meg tudja nyitni a szemünket.

Nem késő tanulni.

Nem késő változni.

Nem késő újrakezdeni.

A mai nap – március 15-e – a szabadságról is beszél. A szabadság pedig ott kezdődik, ahol az ember őszintén ránéz az életére, és engedi, hogy az igazság világossága vezesse.

Most, mielőtt elcsendesedik a ház és lehunyod a szemed, add át a napodat Istennek.

🙏 Esti ima

Uram Jézus,
Te vagy a világ világossága.

Köszönöm Neked ezt a napot:
az örömöket, a találkozásokat,
és még a nehézségeket is, amelyekben tanítani akartál.

Bocsásd meg, amikor ma nem láttam meg a jót,
amikor türelmetlen voltam,
vagy amikor nem volt bátorságom a szeretet útját választani.

Nyisd meg a szememet holnap is,
hogy észrevegyem azokat,
akiket rám bízol.

Őrizd meg családomat, barátaimat és mindazokat,
akiknek most nehéz az életük.

Add, hogy békében pihenhessek ezen az éjszakán,
és holnap új szívvel kezdhessem a napot.

Ámen.

✨ Útravaló gondolat

Az ember akkor lát igazán, amikor a szíve nyitott Isten világosságára.