Esti csend – hová futnak a gyökereid? - Nagyböjt 2. hete – csütörtök este

Szentírás: Jer17,5–10

Amikor este csendesebb a világ, érdemes egy pillanatra visszanézni a napra. Nem ítélkezve, nem mentegetőzve – hanem őszintén.

Jeremiás próféta ma két egyszerű képet adott elénk: egy kiszáradó bokrot a pusztában és egy zöldellő fát a víz mellett. A különbség nem a napfényben van, és nem is a körülményekben. A különbség a gyökerekben van.

A mai napunk is erről beszél.

Mire támaszkodtunk ma igazán?

A saját erőnkre? A megszokásainkra? Mások véleményére? Vagy Istenre?

Az ember szíve – mondja a próféta – könnyen félrevezeti önmagát. Gyakran megmagyarázzuk a hibáinkat, elhallgatjuk a gyengeségeinket, vagy egyszerűen elsietünk a fontos kérdések mellett. De az esti csendben Isten finoman újra megszólít: „Látom a szívedet.”

Nem azért, hogy számon kérjen, hanem hogy visszavezessen a forráshoz.

A nagyböjt egyik legszebb lehetősége éppen ez: minden nap végén visszatérni Istenhez. Megköszönni a jót. Elismerni, ahol elrontottuk. És újra rábízni a holnapot.

Aki Istenben bízik, az olyan, mint a fa a víz mellett. Lehetnek száraz időszakok az életében, de a forrás nem apad el.

Az esti csendben talán ez a legfontosabb kérdés:

merre nőnek az életed gyökerei?

Ha Isten felé, akkor még a nehéz napok is életet fakasztanak.

Ima

Urunk, te látod a mai napunk minden pillanatát.

Köszönjük a jót, amit kaptunk, és bocsásd meg, ahol eltévedtünk.

Tisztítsd meg a szívünket, és vezess vissza önmagadhoz, az élő forráshoz.

Add, hogy életünk gyökerei egyre mélyebbre érjenek benned.

Ámen.

Útravaló

Az a nap nem elveszett, amelynek végén visszatalálunk Istenhez. 🌙🌿