Amikor este
csendesebb a világ, érdemes egy pillanatra visszanézni a napra. Nem ítélkezve,
nem mentegetőzve – hanem őszintén.
Jeremiás próféta
ma két egyszerű képet adott elénk: egy kiszáradó bokrot a pusztában és egy
zöldellő fát a víz mellett. A különbség nem a napfényben van, és nem is a
körülményekben. A különbség a gyökerekben van.
A mai napunk is
erről beszél.
Az ember szíve –
mondja a próféta – könnyen félrevezeti önmagát. Gyakran megmagyarázzuk a
hibáinkat, elhallgatjuk a gyengeségeinket, vagy egyszerűen elsietünk a fontos
kérdések mellett. De az esti csendben Isten finoman újra megszólít: „Látom a
szívedet.”
Nem azért, hogy
számon kérjen, hanem hogy visszavezessen a forráshoz.
A nagyböjt egyik
legszebb lehetősége éppen ez: minden nap végén visszatérni Istenhez.
Megköszönni a jót. Elismerni, ahol elrontottuk. És újra rábízni a holnapot.
Aki Istenben
bízik, az olyan, mint a fa a víz mellett. Lehetnek száraz időszakok az
életében, de a forrás nem apad el.
Ha Isten felé,
akkor még a nehéz napok is életet fakasztanak.
Ima
Útravaló
Az a
nap nem elveszett, amelynek végén visszatalálunk Istenhez. 🌙🌿
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése