Az összegyűjtő Isten csendje az éjszakában – Virágvasárnap előestéje

Szentírási alap: Ez 37,21–28

Ahogy a nap végéhez érünk, érdemes visszatekinteni: mi történt bennünk ma? Talán volt bennünk szétszórtság, feszültség, kimondatlan szavak vagy elmaradt jóságok. Talán megéreztük azt is, hogy mennyire nehéz egy szívvel élni – önmagunkkal, másokkal és Istennel egységben maradni.

És mégis: Isten ma sem mondott le rólunk. Ahogyan ígérte, Ő az, aki összegyűjt. Nemcsak népeket, hanem a mi széthullott gondolatainkat, megfáradt szívünket, elcsendesedni vágyó lelkünket is. Nem az a kérdés, hogy mennyire voltunk ma sikeresek a hitben, hanem hogy hagyjuk-e, hogy Ő újra egybegyűjtsön bennünket.

Az este a kegyelem ideje. Nem kell már bizonyítani, nem kell teljesíteni. Csak visszatérni. Odaállni Isten elé úgy, ahogy vagyunk – és engedni, hogy Ő formáljon egységgé.

Holnap Virágvasárnap. Ne hagyd, hogy a fáradtság vagy a közöny távol tartson. Menj el. Ott nem egy szokás vár, hanem találkozás. Krisztus érted indul el a szenvedés útján. Ne maradj kívülálló. Lépj be te is ebbe a történetbe – mert ez a te történeted is.

Esti ima:

Urunk, köszönöm ezt a napot – mindazzal együtt, ami szép volt és ami nehéz.

Látod a szívem szétszórtságát, és mégsem fordulsz el tőlem.

Gyűjts össze engem, gondolataimat ma éjjel a Te békédbe.

Tisztíts meg, és adj új szívet, hogy holnap Veled induljak tovább.

Ámen.

Éjszakába vezető gondolat:

Az Isten, aki ma összegyűjtött, holnap is vezetni fog – csak menj elé.