Amikor elcsendesedik a nap - nagyböjt 2. hete – kedd este

 

Szentírás: Iz 1,10.16–20; Mt 23,1–12

A nap végén, amikor már nincs szerep, nincs teljesítmény, nincs megfelelési kényszer – csak te vagy és az Isten –, akkor válik igazán komollyá a kérdés: ma inkább a látszatot őriztem, vagy a szívemet tisztítottam?

Izajás szava ma este is érvényes: „Mosdjatok meg, tisztuljatok meg!”

Nem azt kérdezi az Úr, mennyit dolgoztál, hány feladatot végeztél el, hány embernek feleltél meg. Azt kérdezi: volt-e benned igazság, alázat, tisztaság?

Jézus figyelmeztetése nem elítél, hanem figyelmeztet. A hit nem díszruha, amit mások előtt viselünk. A hit az, amit akkor is élünk, amikor senki sem lát.

Most, lefekvés előtt, tedd fel magadnak csendben:

Volt-e ma olyan szó, amit ki kellett volna mondanom?

Volt-e harag, amit el kellene engednem?

Volt-e helyzet, ahol az első helyet kerestem a szolgálat helyett?

Isten nem megszégyeníteni akar, hanem fehérré mosni azt, ami beszennyeződött. A nagyböjt nem nyomasztó időszak, hanem lehetőség az újrakezdésre.

Holnap lehet tisztábban, egyszerűbben, igazabban élni.

Ima

Uram, köszönöm a mai napot.
Ami jó volt benne, azt neked köszönöm.
Ami hibás volt, azt a te irgalmadba teszem.
Tisztítsd meg a szívemet, és adj békés pihenést ma éjjel. Ámen.

Jó éjt – útravaló gondolat

Az Isten előtti őszinteség békésebb alvást ad, mint a világ előtti tökéletesség.

Áldott, békés jó éjszakát.