Szentírási alap: Izajás 42,1–7
A
Nagyhét kezdetén az
Egyház Izajás próféta szavaival irányítja tekintetünket arra a Szolgára, akiben
Isten gyönyörködik. Ez a Szolga Krisztus, aki nem erővel, nem látványos
hatalommal, hanem szelídséggel és hűséggel hozza el az igazságot. „Nem
kiált, nem lármáz… a megrepedt nádat nem töri el” – ez az a lelkület,
amellyel Jézus belép a mi napunkba is.
Ti,
akik ma reggel
szentmisével kezditek a napotokat, már jó irányba állítottátok a szíveteket. Mert
Krisztust követni elsősorban nem nagy tettekkel kezdődik, hanem
abban, hogy időt adunk neki, hogy jelen lehessen bennünk. A világ rohan,
zajos, sokszor türelmetlen és kemény – Krisztus azonban más utat mutat:
a csendes hűség útját.
Ez az
üzenet különösen azoknak
szól, akik fáradtak. Talán a munka, a tanulás, a mindennapi terhek
nyomasztanak. Krisztus nem elvárásokkal közeledik, hanem
irgalommal. Nem azt kérdezi először, mit tettél, hanem azt: engeded-e,
hogy szeressen és vezessen?
De
figyelmeztetés is ez a
nap. A közömbösség lassan eltompítja a lelket. Ha csak megszokásból
élünk, ha a hit háttérbe szorul, elveszítjük a belső irányt. Nagyhét
arra hív, hogy tudatosan éljünk: ne sodródjunk, hanem válasszuk
Krisztust újra és újra.
Hogyan
lehet ma hitelesen
követni őt? Úgy, hogy a nap folyamán visszatérünk ahhoz, amit
reggel kaptunk: egy rövid ima a rohanás közepén, egy türelmes
válasz ott, ahol ingerültek lennénk, egy őszinte döntés az igazság
mellett akkor is, ha nehéz. A szentség nem rendkívüli, hanem hűséges.
Krisztus szelíd ereje benned is munkálkodni
akar. Nem hangosan, hanem mélyen. Nem erőltetve, hanem hívva.
Ma
csak egy dolgot határozz
el: hogy nem engeded el a Mester kezét. És ez elég lesz az első
lépéshez a húsvéti öröm felé.
Útravaló
gondolat:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése