A nap végén Isten előtt - Nagyböjt 2. hete – szerda este

Szentírási alap: Jer 18,18–20

A nap lassan elcsendesedik. A zajok elhalkulnak, a teendők mögöttünk maradnak. Az ember ilyenkor egy kicsit őszintébben látja önmagát. Nem azt, amit mások gondolnak róla – hanem azt, ami igazából a szívében van.

Jeremiás szavai ma este különösen közel kerülhetnek hozzánk:

„Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért?”

Talán a mai napban is volt valami, ami fájt. Egy félreértett szó. Egy igazságtalan helyzet. Egy kemény mondat. Valaki, aki nem azt adta vissza, amit tőled kapott.

Most, az este csendjében érdemes megállni egy pillanatra, és Isten elé tenni a napunkat.

Kérdezd meg magadtól szelíden:

Ma hogyan reagáltam, amikor nehéz volt?

Megőriztem a szívem békéjét – vagy hagytam, hogy a harag vezessen?

Voltam-e ma valaki számára vigasz, bátorítás, jó szó?

Vagy talán én is megkeserítettem valaki életét – egy szóval, egy ítélettel?

Ne félj őszintén válaszolni. Isten nem azért világít rá a hibáinkra, hogy elítéljen, hanem hogy meggyógyítson.

Ha volt, amit ma elrontottunk, kérjünk bocsánatot. A szív, amely bocsánatot kér, már közelebb van a kegyelemhez.

És adjunk hálát is.

Talán volt egy mosoly, egy jó beszélgetés, egy elvégzett munka, egy csendes pillanat – apró jelei annak, hogy Isten ma is velünk járt.

A nap végén nem az számít igazán, hány dolog sikerült tökéletesen. Hanem az, hogy a szívünk végül visszatalál-e Istenhez.

Ő pedig mindig nyitott szívvel vár. 

Esti ima

Urunk,
köszönöm ezt a mai napot minden örömével és nehézségével együtt.
Bocsásd meg, amikor türelmetlen voltam,
amikor a jó helyett a haragot választottam.

Gyógyítsd a szívemet minden keserűségtől,
és taníts engem a Te békéd útjára.

Áldd meg azokat is, akik ma bántottak,
és áldd meg azokat is, akiket én bántottam meg.

Add, hogy a holnapi napot tisztább szívvel kezdhessem.
Őrizd meg éjszakánkat békében.
Ámen. 

Útravaló gondolat

A nap akkor zárul jól, ha a szívünk békében visszatér Istenhez. 🌙