Tamás arra tanított, hogy az ember nem sodródásra van
teremtve. Van értelme az értelmünknek. Van súlya a lelkiismeretünknek. És van
felelőssége a szabadságunknak. A jó döntés nem vak ugrás, de nem is örök
halogatás:
értelemmel, belső megfontolással kimondott igen.
„Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.”
(Zsolt 119,105)
Aquinói Szent Tamás egész életében ezt a fényt kereste. És
amikor élete végén mindent, amit alkotott, „szalmának” nevezett ahhoz képest,
amit megsejtett az igazságból, nem a tudást vetette el – hanem azt mondta ki:
az értelem végső célja nem a birtoklás, hanem a szemlélés.
Ezért a pályaválasztás sem pusztán arról szól, mit
csinálsz majd, hanem arról,
mivé válsz közben.
Egy gondolat a modern bölcsességből, a döntés csendjéről
Útravaló a végére
Ha most fiatal vagy, és úgy érzed, minden döntés rád
nehezedik, jó hír: nem vagy egyedül. Az értelmed, a lelkiismereted, a belső
békéd és a jóra való törekvésed nem akadályok, hanem segítségek a döntéseidben.
És ha kísérő, szülő, pedagógus vagy, ez a sorozat talán arra
emlékeztetett: nem az a dolgunk, hogy minden kérdésre válaszoljunk, hanem hogy teret
adjunk a jó kérdések megszületésének.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése