péntek, január 02, 2026

Megmaradni az Igazságban - karácsonyi idő – január 2.

Bibliai olvasmányok: 1Jn 2,22–28; Jn 1,19–28

A karácsonyi idő csendes napjai arra hívnak, hogy ne csak az ünnep fényét őrizzük meg, hanem annak igazságát is.

Szent János első levele ma világosan beszél: az igazi kérdés az, megmaradunk-e Krisztusban. Nem elég tudni róla, nem elég beszélni róla – benne kell maradni. Az a „kenet”, amelyet tőle kaptunk, vagyis a Szentlélek jelenléte, belülről tanít és vezet bennünket az igazságra.

Az evangéliumban Keresztelő János alakja áll előttünk. Ő nem akar többnek látszani annál, aki: nem a Messiás, nem Illés, nem a próféta. Csak „a pusztában kiáltó szó”. Alázata emlékeztet: az igazi küldetés nem önmagunkról szól, hanem arról, hogy Krisztusra mutassunk. János tudja, hol a helye – és éppen ezért hiteles.

Ennek kapcsán a mai reggel kérdése: miben áll az identitásunk? Amikor azt kérdezzük: „miben áll az identitásunk?”, akkor valójában ezt kérdezzük: Kik vagyunk mi igazán? Miből élünk belül?

Sokszor abból próbálunk erőt meríteni, hogy mit gondolnak rólunk mások: elismernek-e, dicsérnek-e, sikeresnek látnak-e. Ezek azonban gyorsan változnak, mint az időjárás és könnyen bizonytalanná tesznek bennünket.

Szent János arra emlékeztet, hogy a legbiztosabb alap az, ha tudjuk: Krisztushoz tartozunk. Ha ebből élünk, akkor nem kell folyton bizonyítanunk, nem kell másokhoz mérnünk magunkat. Elég, ha hűségesek vagyunk hozzá.

„Megmaradni Krisztusban” a mindennapokban nagyon egyszerű dolgokat jelent:

  • amikor inkább az igazat mondjuk, még ha kényelmetlen is,
  • amikor nem magunkat akarjuk előtérbe tolni, hanem képesek vagyunk háttérbe lépni,
  • amikor kitartunk a jó mellett akkor is, ha lenne könnyebb, kényelmesebb megoldás.

Ez nem nagy szavak kérdése, hanem apró döntéseké. Ha ezekben újra és újra Krisztust választjuk, akkor jó úton járunk – és belül békésebbek leszünk, még a bizonytalan helyzetekben is.

Induljunk így a mai napba: csendes bizalommal, Krisztusban megmaradva. Ha őbenne élünk, nem tévedünk el – még akkor sem, ha a világ zajos kérdéseket tesz fel körülöttünk. 

Nincsenek megjegyzések:

Ne a kenyeret keresd – hanem Őt! – húsvét 2. hete, hétfő reggel

Szentírás: Jn 6,22–29 estvérem, ma reggel Jézus világosan tükröt tart elénk. Az emberek ugyan keresik Őt, de valójában nem Őrá vágynak, ha...