Szentírási alap: Iz 8,23b–9,3 1Kor 1,10-13.17 Mt 4,12-23
Kedves Testvérek!
Ma, Isten igéjének
vasárnapján különösen is arra figyelünk, hogyan szól hozzánk az Úr az ő élő
és hatékony szaván keresztül. Nem egy régi történetet hallunk csupán, hanem
olyan igét, amely ma is világosságot gyújt, ma is gyógyít, ma is irányt mutat
az életünkben.
Izajás próféta ezt mondja: „A
nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát.” Ez nem költői túlzás.
Ez tapasztalat. Mindannyian ismerjük a sötétséget: amikor bizonytalanok
vagyunk, amikor terhek nyomasztanak, amikor megfárad a reményünk, amikor nem
látjuk a következő lépést. Lehet ez családi gond, betegség, munkahelyi
feszültség, belső békétlenség, vagy egyszerűen az a csendes félelem, hogy „mi
lesz holnap?”.
És ebbe a sötétségbe lép
be Isten világossága. Nem elítél, nem letol, hanem fényt gyújt. Azt mondja: nem
vagy egyedül. Van irány, van jövő, van remény. Ez a világosság nem más,
mint maga Jézus Krisztus.
Az evangéliumban látjuk:
Jézus Galileában kezdi működését – egy olyan vidéken, amelyet lenéztek,
amelyről azt gondolták, hogy „nem elég vallásos”, „nem elég tiszta”. És mégis:
ott gyullad ki a fény. Ez nagyon bátorító számunkra is. Mert azt jelenti: Jézus
nem a tökéletesekhez megy először, hanem azokhoz, akik keresnek, akik
vágyódnak, akik terheket hordoznak. Jézus oda megy, ahol sötétség van –
mert ott van leginkább szükség a világosságra.
Az első szava
pedig ez: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa.” A megtérés
itt elsősorban nem félelmetes dolog. Nem azt jelenti: „szégyelld
magad”. Hanem ezt: fordulj Jézus felé. Engedd, hogy Ő más irányba
állítsa a szívedet. Engedd, hogy Ő mutassa meg, mi az, ami igazán életet ad.
És aztán Jézus meghív: „Jöjjetek
utánam.” Nem elméletet tanít először, hanem kapcsolatot kínál. Nem
szabálygyűjteményt ad, hanem egy utat kínál: vele járni, vele tanulni, vele
élni. A tanítványok otthagyják a hálóikat – vagyis azt, ami addig az
életük biztonsága volt. Ez nem könnyű. Nekünk sem könnyű elengedni
megszokásokat, rossz beidegződéseket, félelmeket, sértettségeket. De Jézus nem
elvesz – hanem többet ad. Új értelmet, új célt, új örömöt.
Szent Pál pedig a
korintusiaknak azt írja: ne szakadjatok pártokra, ne egymás ellen éljetek,
hanem Krisztusban legyetek egységben. Ez ma is nagyon aktuális. Mennyire könnyű
ma is címkézni, vitatkozni, eltávolodni egymástól! A családban, a közösségben,
az egyházban, a társadalomban. Pál emlékeztet: nem magunkhoz tartozunk,
hanem Krisztushoz. Ő az, aki összeköt, aki gyógyítja a megosztottságot, aki
békét akar teremteni bennünk és közöttünk, ha engedjük.
Isten igéjének vasárnapján
különösen is meg kellene halljuk ezt az üzenetet: az Ige nem dísz, nem csak
vasárnapi szöveg. Az Ige élet. Ha engedjük, formál minket. Ha olvassuk,
imádkozzuk, hallgatjuk, akkor lassan világosság lesz a szívünkben. Döntésekben,
nehéz helyzetekben, kapcsolatokban.
Kérjük a kegyelmet, hogy
Isten igéje ne csak a fülünkig jusson el, hanem a szívünkig. Hogy legyen
bátorságunk elindulni Jézussal. És hogy az ő világossága rajtunk keresztül
mások számára is reménység lehessen.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése