📖 Bibliai alap: Iz40,1–11; Mt 18,12–14
A mai evangéliumban Jézus elmondja az elveszett bárány
példabeszédét (Mt 18,12–14). A pásztor otthagyja a kilencvenkilencet, hogy
megkeresse azt az egyet, amelyik eltévedt.
Emberi logikával ez nem racionális – de Isten szeretete
nem „gazdaságos”, hanem pazarlóan irgalmas.
Advent második hetének kedd reggelén engedd, hogy kettős
örömhír találjon szíven:
- Isten nem mondott le rólad.Lehet, hogy te magadról már lemondtál, beletörődtél a gyengébe, a langyosba, a megszokott bűnökbe. Ő azonban ma is keres. Neki fontos vagy „egyként” is, nemcsak a „tömeggel együtt”.
- Másokért is felelős vagy.Advent nem csak a saját lelki „felkészítésekről” szól. Isten ma téged is küld: hogy szóval, egy üzenettel, figyelmességgel, csendes jelenléttel részt vegyél abban, hogy az „elveszett bárányok” újra reményt találjanak.Aki Isten vigasztalását megtapasztalja, az maga is vigasztalóvá válik.
A roráték hajnali félhomálya arra hív, hogy nevén
szólítsd magadban azt a területet, ahol „elveszett bárány” vagy: egy
kapcsolatban, egy döntésben, egy szokásban. Tedd ma Jézus kezébe! Ő nem
elítélni jön, hanem vállára venni, hazavinni, meggyógyítani.
Imádság
Ámen.
Útravaló mondat
„Ma engedd, hogy a Jó Pásztor meg találjon téged – és
légy vigasztaló jelenlét valaki számára, aki elveszettnek érzi magát.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése