A Jó Pásztor ölelésében – Adventi esti visszatekintés – 2. hét, kedd

📖 Bibliai alap: Iz40,1–11; Mt 18,12–14

A mai nap csendes hajnali fénnyel indult, a roráté szentmisében pedig egészen közelről hallottuk: Isten vigasztal, keres, karjára vesz.

Ahogy most visszanézel a napodra, talán észreveszed, hogy ez az isteni közelség nem csak a templomban volt jelen, hanem a nap rejtett pillanataiban is. Abban a váratlanul békés percben, amikor egy nehéz helyzetben mégis nyugodtabb maradtál. Abban a gesztusban, amellyel valaki rád figyelt. Vagy épp abban a csendben, ahol újra elhiteted magaddal: nem vagy elveszett bárány.

Jézus ma reggel utánad indult – de most az este csendjében te fordulhatsz felé, kicsit letéve mindazt, amit a nap rád rakott. Lehet, hogy voltak eltévedt gondolatok, gyengeségek, olyan helyzetek, ahol elfáradtál vagy hibáztál. A Jó Pásztor azonban nem feddéssel zárja a napot, hanem meghív: „Hadd vigyelek ma is haza.”

Gondold végig, mi volt ma az a pont, ahol megtapasztaltad Isten érintését – még ha nem is tudatosult akkor. És mi volt az, ahol különösen is szükséged lett volna rá. Mert az esti ima arról szól, hogy mindkettőt átadjuk Neki: a hálát és a sebezhetőséget is. Ő mindkettőt kézbe veszi.

Advent arra emlékeztet, hogy a várakozás nem tétlen időtöltés, hanem csendes közeledés Istenhez. Minden este lehet egy pici közeledés Felé: azzal a bizalommal, hogy holnap is utánad jön, holnap is irányt mutat, holnap is fölemel.

Engedd most, hogy minden benned lévő zaj lecsendesedjen. Amit ma sikerült megtenned, és amit elrontottál vagy félbehagytál, tedd Isten kezébe. Ő nem vádol, csak megnyugvást ad. Aludj el úgy, hogy tudod: holnap is melletted lesz, és segít továbbmenni. 

Esti ima

Uram Jézus,

köszönöm a mai napot, amely a Te hajnalod fényével indult,

és köszönöm mindazt, amit elrejtve vagy nyíltan mellém tettél.

Köszönöm, hogy ma is kerestél,

hogy türelemmel fordultál felém ott is, ahol gyenge voltam,

és köszönöm azokat a pillanatokat, amelyekben megéreztem,

hogy nem hagysz magamra.

Most este leteszem eléd mindazt, amit hordozok:

a fáradtságot, a bizonytalanságot, a kimondatlan terheket.

Vedd kézbe őket, és adj békét a szívemnek.

Szelíd Pásztorom,

vezess holnap is, ahogy ma vezettél,

adj új erőt, új türelmet, új reményt.

Szűz Mária, advent hajnala,

takard be ma éjjel lelkemet a Te csendes gondoskodásoddal.

Ámen.