📖 Bibliai alap: Jer23,5-8 és Mt 1,18-24
„Az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk
az Isten.” (Mt 1,23)
Advent utolsó napjai mindig sűrűk. Munka, tanulás,
határidők, készülődés. A kétkezi munkás fáradtan érkezik reggel, az értelmiségi
fejében gondolatok kavarognak, a diák a dolgozatokra és a szünetre gondol. És
mégis: Isten igéje ma mindannyiunkat ugyanazzal az ígérettel szólít meg.
Jeremiás próféta reményt hirdet egy bizonytalan,
igazságtalan világban: Isten nem mondott le az emberről. „Igaz sarjat”
támaszt Dávidnak – olyan vezetőt, olyan életet ad, amely nem önzésre, hanem
igazságra és hűségre épül. Ez nem elvont vallásos gondolat, hanem nagyon is
földi üzenet: lehet másképp élni, tisztességesen, becsületesen, felelősséggel.
Máté evangéliumában József áll előttünk. Nem szónokol, nem
kér magyarázatot, hanem engedelmeskedik Istennek. Elfogadja Máriát,
vállalja a bizonytalanságot, és nevet ad a gyermeknek: Jézus, Emmánuel – Velünk
az Isten. Isten nem kívülről figyeli életünket, hanem belép a
hétköznapokba: a műhelybe, az iskolapadba, az irodába, a családi asztal mellé.
Advent nemcsak várakozás, hanem döntés: engedem-e, hogy Isten velem legyen? Ha igen, akkor a karácsony nem csupán egy szép nap lesz, hanem új kezdet.
Ima
Útravaló mondat
Ne csak várd a karácsonyt – engedd, hogy az Emmánuel, a
„Velünk az Isten” már ma belépjen az életedbe.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése