📖 Bibliai alap: Iz 29,17–24;Mt 9,27–31
A
mai reggelen Isten Igéje a látás csodájához vezet minket. Izajás próféta arról
beszél, hogy eljön az idő, amikor a vakok látni fognak, a tévelygők megértik az
igazságot, és a sötétség helyét világosság váltja fel.
E
jövendölés beteljesedését látjuk Jézusban, amikor a két vak kiált hozzá:
„Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”
Hitük Jézus szívét megérinti, és szemük megnyílik. Ő nem csak testi látást ad —
belül is világosságot gyújt.
Advent
első hetében különösen is arra hív az Úr, hogy engedjük: világossága elérje az
életünk rejtett, homályos pontjait. Talán vannak területek, ahol rosszul látunk
— önmagunkat, másokat, a helyzeteinket. Vagy éppen túl gyorsan ítélünk, nem
látjuk a másik ember mögött az örömre, szeretetre vágyó szívet. A roráte
hajnali csendje arra hív, hogy Jézusnak mondjuk:
„Uram, tedd látóvá a szívemet!”
A
látás ajándéka nem magától értetődő. A gyógyított vakok példája arra tanít,
hogy a hit nem csupán felismerés, hanem bizalom: mersz odalépni Jézushoz, és
megfogalmazni, mire van leginkább szükséged. Ő ma is megkérdezi: „Hiszitek,
hogy meg tudom tenni?”
Ha válaszunk egy csendes, de őszinte „igen”, akkor az Ő világossága átalakít:
tisztábban látjuk hivatásunkat, kapcsolatainkat, a napi döntéseinket. Így
készülünk a nagy Karácsonyi Fény fogadására.
Imádság
Urunk
Jézus,
köszönjük, hogy Te vagy a világ világossága.
Kérünk, nyisd meg szemünket, hogy
felismerjük jelenlétedet a mindennapokban,
és meglássuk azt a jót, amit sokszor eltakar a szürkeség, a félelem vagy a
megszokás.
Adj nekünk alázatot, hogy merjük kimondani: szükségünk van rád,
és adj bátorságot, hogy kövessük a Te fényedet.
Ámen.
Útravaló
mondat
„Uram,
add, hogy ma mindent a Te világosságodban lássak.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése