A roráté
csendjében ma újra megszólít
bennünket Izajás ígérete: az Úr lakomát készít minden népnek.
Egy olyan terített asztalt lát a próféta, ahol nincs többé
könny, szégyen, félelem vagy hiány. Isten bősége nem csak jövőbeli
ígéret, hanem már most is elér bennünket: a reményben, az erőben, a
vigasztalásban.
Jézus az
evangéliumban ugyanezt a
bőséget mutatja meg. Gyógyítja az eléje vitt betegeket, majd
pedig lakomát ad a sokaságnak: néhány kenyérből és halból mindenki
jóllakik. Nem kérdez, nem mérlegel, nem válogat – látja az éhező,
fáradt, sebzett embert, és irgalommal fordul feléje.
A mai hajnalon mi is ilyen emberek vagyunk: akik éhezünk a
békére, a tisztánlátásra, az erőre, a szeretetre.
A korai kelés
áldozata annak jele, hogy vágyunk
az Úr közelségére. Hozzuk most eléje, ide az oltára, a kenyér és a bor
mellé, mindazt, ami hiány bennünk – és higgyük el, hogy az Ő kezében
még a kevés is elégséges, sőt bőségessé válik.
Urunk, Jézus Krisztus,
hozzád hozzuk mai hajnalunk szegényes kenyereit:
fáradtságunkat, hiányainkat, imáink csendes vágyát.
Áldd meg mindezt, és tedd bőséggé a Te irgalmad által.
Gyógyítsd, ami gyenge bennünk,
erősítsd, ami kialvóban,
és vezess a Te békéd asztalához.
Ámen.
Útravaló:
„A kevés is elég, ha Krisztus kezébe tesszük.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése