Van gyümölcs, amely sikertelennek látszik.
És mégis: élet van benne.
A világ sikerkritériumai gyorsak és hangosak. Mérnek,
rangsorolnak, összehasonlítanak. Ami nem azonnali, ami nem mérhető, ami nem
„nagy”, az könnyen jelentéktelennek tűnik. Így válhat láthatatlanná az, ami
valójában a legértékesebb.
Betlehem erre a legnagyobb példa. Egy esemény, amely akkor
és ott teljesen jelentéktelennek látszott. Egy gyermek születik egy istállóban.
Semmi siker. Semmi elismerés. És mégis: a világ sorsa fordult meg benne.
Ez felszabadító üzenet Adventben.
Mert hányszor érezzük úgy, hogy amit teszünk:
- kevés,
- hatástalan,
- észrevétlen.
Ezek ritkán tűnnek sikernek. De gyakran ezek a legédesebb
gyümölcsök.
A gyümölcs nem attól valódi, hogy sokan látják, hanem attól,
hogy életet ad. Lehet, hogy csak egy embernek. Lehet, hogy csak hosszú
idő múlva. Lehet, hogy soha nem tudjuk meg.
Advent arra tanít, hogy ne siessünk az ítélettel – sem
mások, sem önmagunk felett. Amit ma sikertelennek látunk, az holnap lehet, hogy
valaki reményének forrása lesz.
Ezért ma, december 21-én, érdemes ezt a kérdést magunkkal
vinni:
- Tudok-e
hűséges maradni akkor is, ha nincs visszajelzés?
- Tudok-e
hinni abban, hogy Isten a kicsiben is munkálkodik?
- Merem-e
elengedni a sikert, hogy a gyümölcsnek teret adjak?
(Folytatás: december 22. – Amikor a siker és a gyümölcs
találkozik)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése