Lefekvés előtt: mit írt ma Isten a szívem falára? - 34. évközi hét, szerda

Porto Mauriziói Szent Lénárd emléknapja

📖 Bibliai alap: Dán 5,1–6.13–14.16–17.23–28

Ahogy elcsendesedik a nap, és lassan az ember lerakja a teendők, találkozások és gondolatok súlyát, jó megállni egy pillanatra, és visszanézni arra, hogyan is volt jelen ma Isten az életében. A reggeli üzenetből tudom: Isten akkor is „ír a falra”, amikor én éppen nem figyelek. Némely jelet rögtön értek, másokat csak később, de mindegyik szól valamit a szívemhez.

Baltazár király fényűző lakomája egy szempillantás alatt omlott össze, amikor az isteni írás megjelent a falon. A mai nap végén én is megkérdezhetem: volt-e valami a napomban, ami csak látszat volt? Volt-e olyan gondolat, szó vagy cselekedet, amit Isten világossága előtt másként látok? A „Máne, Tekel, Fáresz” üzenete nem csak ítélet volt, hanem ébresztés: „Nézd meg életed súlyát. Lásd meg, mire építesz. Engedd, hogy én megmutassam az igaz értéket.”

Porto Mauriziói Szent Lénárd éppen ezt élte meg: a magány csendjében állt szemben saját bűnösségével — és ugyanebben a csendben engedte, hogy Isten szeretete átjárja. A félelem és az áhítat együtt növelte benne azt a belső igazságot, amely aztán az igehirdetésében is sugárzott.

A mai estén én is ebbe a csendbe helyezem magam. Lehet, hogy voltak nehéz pillanatok, bizonytalanságok, hibák vagy feszültségek, de Isten nem azért világít rá ezekre, hogy összetörjön, hanem hogy átdolgozzon. A nap végén nem a tökéletesség számít, hanem az őszinteség: átadni mindazt, ami ma volt — hogy Ő azzá tehesse, ami holnap lehet belőle.

És ahogy Porto Mauriziói Szent Lénárd mondta: „Hivatásom a misszió, hogy odaadjam magamat Istenért, és a magány, hogy odaadjam magamat Istennek.”

Ma este ezt a magányt szeretném én is átélni: egyszerű, csendes, szeretettel átjárt odaadásként. 

🙏 Esti ima

Uram, szerető Atyám,

ahogy a nap lezárul, eléd hozom mindazt, amit ma megéltem:

a jó pillanatokat, a nehéz érzéseket, a kimondott szavakat,

és mindent, amit talán másképp is tehettem volna.

Köszönöm, hogy ma is szóltál hozzám jelekben, emberekben,

egy-egy gondolatban vagy váratlan felismerésben.

Köszönöm, hogy jelen voltál akkor is, amikor én nem vettem észre.

Kérlek, világíts rá a napomra úgy, mint egykor a falra írtál:

szelíd, de őszinte fényességgel.

Mutasd meg, mi az, amit át kell adnom Neked,

és mi az, amit meg kell erősítened bennem.

Porto Mauriziói Szent Lénárd közbenjárására

adj nekem ma este igaz bűnbánó csendet,

amely nem félelemből fakad,

hanem abból, hogy szeretve érzem magam Előtted.

Tölts el békességgel, és tarts meg az éjszakában.

Engedd, hogy alvás közben is gyógyuljon a szívem,

és holnap új szívvel, új erővel,

tiszta lélekkel induljak Feléd.

Ámen.