szombat, november 01, 2025

„Fény a csendben” — Fohász Mindenszentek estéjén

📖 „Jézus mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.” (Jn 11,25)

Mindenszentek estéjén az éjszakába öltözött temetők különös békével telnek meg. A pislákoló mécsesek fényében arcok, történetek, közös emlékek rajzolódnak fel bennünk. A gyász nemcsak a hiány fájdalmát hordozza, hanem a szeretet erejét és az örök életbe vetett hit reményét is.

Ma azért állunk meg csendben és imában, mert hisszük: szeretteink nem tűntek el végleg az életünkből - csak egy lépéssel előttünk mentek tovább.
A gyertya lángja pedig halkan azt üzeni: „A szeretet örökké él.”

Ezzel a hittel fordulunk most Istenünk felé, közös imában hordozva mindazokat, akiknek ma különösen hiányzik a jelenléte:

Uram, ebben a szent éjszakában, amikor a mécsesek pislákoló fénye
a temetők csendjét reménnyel tölti meg,
s amikor az emlékezés halk imái felszállnak Hozzád,
szívem mélyéről hozom eléd mindazokat,
akik előtted járnak már az örök hazába.

Emlékezem szüleimre, nagyszüleimre, testvéremre,
rokonaimre, jóbarátaimra és ismerőseimre,
akik életük során szeretetet adtak,
és akik bennem is nyomot hagytak.
Köszönöm őket Neked, Istenem —
ajándékok voltak számomra itt a földön.

Emlékezem mindazokra is,
akiket lelkipásztorként én kísértem utolsó útjukra,
akiknek kezüket fogtam betegségben,
akikért imát mondtam a búcsúzás fájdalmában.
Fogadd őket irgalmas szeretetedbe,
adj nekik nyugalmat országod békéjében!

Emlékezem elhunyt rendtársaimra és paptestvéreimre is,
akik előttem jártak a hit útján,
a szerzetesi fogadalom és papi küldetés gyakran göröngyös ösvényén.
Ők voltak, akik a Krisztushoz való hűség példáját adták
egy sokszor Isten nélküli, sőt keresztényellenes világban is,
hűséggel, áldozattal és kitartással.
Add, hogy a Te országodban mennyei örömben pihenjenek,
és közbenjárásuk által mi is hűségesen kitartsunk
az általuk kijelölt szent irányban.

Adj nekünk, még földi vándoroknak,
reményben élő szívet,
hogy ne a hiány fájdalma uralja életünket,
hanem az a hit, hogy szeretteink nem tűntek el –
csak egy lépéssel előttünk mennek.
Segíts, hogy a mécsesek fényében
felfedezzük az örök élet ígéretét is.

Uram, kegyelmes Atyánk,
a gyertyák lángján át a Te világosságod ragyog fel.
Engedd, hogy ez a fény
gyógyítsa a sebeket,
tisztítsa a szívet,
és vezessen el ahhoz a bizonyossághoz,
hogy a szeretet nem hal meg soha.

Ámen.

Záró gondolat

Ahogy elcsendesednek a temetők, és a mécsesek fénye beleolvad az éjszaka mélységébe, szívünkben tovább él a hála minden kapott szeretetért.

Hálásak vagyunk azokért, akik hitet, reményt és bátorítást hagytak ránk – és akikért most így, a virtuális térben is együtt imádkozunk.

Kérjük Istent, hogy tartson meg bennünket abban a biztos tudatban, hogy az Ő szeretetében minden találkozás folytatódik és eljön a nap, amikor újra örömmel üdvözölhetjük egymást az Atya országában.

Áldott emlékezést kívánok minden testvérnek,
és az örök hazában boldog békét elhunyt szeretteinknek! 🕯️✝️

Nincsenek megjegyzések:

„Állhatatosságból születő remény” - Évközi 33. vasárnap – A Szegények Világnapja

Bibliai alap: Mal 3,19–20a; 2Tessz 3,7–12; Lk 21,5–19 📖 „Eljön az Úr napja… és fölragyog az igazság napja azoknak, akik félik az Úr nevé...