A Vasárnap portálon megjelent Jurák Kata írása
határozott és szenvedélyes kiállás a keresztény hit és az emberi méltóság
mellett egy olyan korban, amelyet a technológiai fejlődés, a transzhumanizmus
ígéretei és a globális elit jövőképének kísértései formálnak. A cikk arra
figyelmeztet: bár a modern kor még soha nem beszélt annyit „fejlődésről” és
„szabadságról”, valójában egyre több ember él céltalanságban, magányban és
belső szétesettségben.
A szerző szerint a kereszténység az egyetlen szellemi és
erkölcsi erő, amely képes világos választ adni az emberi személy hanyatló
önértelmezésére. Miközben a transzhumanista törekvések az ember
„frissítésével”, „feljavításával” vagy épp „lecserélésével” kísérleteznek, a
kereszténység az embert Isten képmásaként védi – a fogantatástól a halál
küszöbéig.
A cikk különösen hangsúlyos pontja, hogy a modern
technológiai törekvések nem pusztán innovációs kérdések, hanem mély
antropológiai kihívások: kinek van joga meghatározni, mi az ember? A szerző
válasza egyértelmű: a kereszténység nem csupán kulturális örökség, hanem az
emberi méltóság utolsó, valóban szilárd védvonala.
Erős, prófétai hangú írás, amely arra hív, hogy a hívő ember
a 21. században ne vonuljon háttérbe – hanem bátorsággal, értelemmel és hittel
álljon ki az emberért, akit Isten teremtett, szeret és megváltott.
A teljes cikk itt olvasható:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése