Fotómeditáció: sárga rózsa ősszel
Az ősz már
javában dolgozik. A fák lassan elengedik leveleiket, a föld illata nedves és
hűvös, a napfény egyre gyengébb, és a természet készül a csend időszakára.
Minden arra emlékeztet, hogy az élet mulandó, hogy a szépség is egyszer lehull,
mint a lomb.
És mégis — ebben a szelíd hervadásban, ebben az elmúlásra készülő világban
egyszer csak ott virágzik a kolostor udvarában egy sárga rózsa.
Fiatal,
friss, tele élettel.
Nem törődik azzal, hogy hűvös szelek járnak, és a környezete lassan
elcsendesedik.
Virágzik.
Sárga szirmai, mint a napsugarak, fényt visznek a borongós őszi napba.
Mintha azt mondaná: „Nem a körülmények határozzák meg a reményt, hanem a
szív, amely még hinni tud.”
Ez a rózsa
a hit jelképe is lehet — az a hit, amely képes életet fakasztani ott, ahol
minden más már pihenni készül.
A fiatal szívekhez szól: ne hagyjátok, hogy a világ szürkesége eloltsa
bennetek az álmot, a lendületet, a vágyat a jóság és a szépség után.
Minden évszaknak megvan a maga ideje, de a lélekben mindig tavasz maradhat, ha
Isten fénye átjárja.
🌤️ Útravaló gondolat:
„A remény nem attól születik, hogy minden könnyű, hanem attól, hogy valaki hisz
benned — és ez a Valaki maga az Isten.”
🙏 Rövid ima:
Uram, köszönöm, hogy a szürke napokban is küldesz jelet az életről.
Taníts hinni, amikor mások már feladják,
és segíts, hogy a szívem – mint ez a rózsa – a Te fényedre nyíljon,
még az ősz közepén is.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése