📖 Bibliai alap: Róm 4,1–8
Szent Pál a mai olvasmányban Ábrahám hitét állítja elénk: nem
tettei, hanem hite által vált igazzá Isten előtt.
Ez a hit nem puszta elméleti meggyőződés volt, hanem élő,
engedelmes bizalom, amely egész életét Istenre bízta. Ábrahám hitt annak, aki
életet ad a halottaknak, és létezésbe hívja a nem létezőt
–, és ez megigazulására szolgált.
Antiochiai Szent Ignác püspök élete ugyanezt a hitet tükrözi.
Amikor Rómába vitték, hogy halálát szenvedje, nem félelemmel, hanem belső
békével indult az útra. Tudta, hogy élete Isten kezében van. A legismertebb
mondata, amely a Rómaiakhoz írt levelében olvasható, mélyen megérinti a szívet:
„Isten búzája vagyok, és a vadállatok foga által kell megőröltetnem,
hogy Krisztus tiszta kenyérévé váljak.”
Ignác hite nemcsak az életben, hanem a halálban is ragyogott.
Megértette, hogy a keresztény élet lényege az, hogy Krisztushoz hasonuljunk –
nemcsak szavainkban, hanem lényünk legmélyén. Amikor mi is hittel fogadjuk a
próbatételeket, amikor engedjük, hogy Isten „megtörje” önzésünket és formálja
szívünket, akkor bennünk is valami újjászületik: Krisztus arca.
A mai nap üzenete egyszerűen ez: az igazi élet nem a
teljesítményről, hanem a bizalomról szól. Nem az a legfontosabb, hogy mennyi
mindent teszünk Istenért, hanem hogy engedjük, hogy Ő dolgozzon bennünk és
általunk. A hitből élő ember csendesen, de biztosan növekszik, és élete végül
Isten szeretetét tükrözi.
🙏
Ima:
💫 Útravaló gondolat:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése