Vannak
pillanatok, amikor az ember úgy érzi: mindenki elhagyta. Nem maradt senki, csak
a csend, a falak, meg a meg nem értettség súlya. De ekkor szólal meg az Ige,
amelyen már annyi lelkipásztor, hívő és kereső ember megpihent:
„Csak Lukács
van mellettem.”
„Az Úr mellém állt és erőt öntött belém.”
Szent
Lukács evangélista ünnepén
ezek a szavak különös erővel csendülnek. Mert a hűség és az isteni vigasztalás
hangja szól belőlük.
📖 Pál apostol második levele Timóteushoz Rómában íródott,
második fogsága idején, vértanúsága előtt. Ez volt végrendeletszerű üzenete,
amelyben szembenéz a magány, az elhagyatottság, a hűtlenség és a fájdalom
valóságával.
„Démász
elhagyott a világ kedvéért... első védekezésemkor senki sem állt pártomra,
mindenki cserben hagyott. Ne számítson nekik bűnül! Ám az Úr mellém állt
és erőt öntött belém...” (2Tim 4,10–17)
Pál apostol
nem elméletet ír, hanem élet történetéről vall, az általa megélt véres valóságról számol be.
Ott, a római börtön sötét cellájában, ahol a remény már csak egy parányi
fénynek látszik, megszólal az igazi tanúságtétel: az emberi gyengeségben is
ott van Isten ereje.
„Csak Lukács
van mellettem.” – mondja.
Nem panaszként, hanem hálaadással. Mert még ha mindenki el is hagy, Isten
mindig küld valakit, aki kitart. Egy Lukácsot, egy testvért, egy barátot,
egy hűséges társat, aki csendben, háttérben, de hűségesen jelen van.
És ha még ez
a valaki sem lenne? Akkor ott van az, amit Pál utolsó mondata kifejez:
„Az Úr mellém
állt.”
Ez a mondat a keresztény ember legnagyobb erőforrása.
🔥 Cselekvésre hívás – a hűség kultúrája
Szent Lukács
ünnepén jó lenne megkérdezni magunktól: Kinek vagyok én Lukácsa?
Ki mellé állok hűséggel, amikor mások már hátat fordítottak neki?
Kinek adok bátorító szót, hűséget, hallgató figyelmet, együttérző imát?
Mert a
keresztény ember nemcsak azt kérdezi, ki van mellettem, hanem azt is: én
ki mellett állok meg akkor is, amikor nehéz?
A világ ma is
tele van „bronzműves Alexanderekkel” — olyan emberekkel, akik megbántanak,
ártanak, vagy csak közönyösen elfordulnak. De az evangélium embere nem bosszút
keres, hanem megmarad a jóban.
Mert a hűség mindig gyógyít, mert a hűségből fakad a béke.
🤝 Közösségi távlat – az összetartozás
ereje
A
lelkipásztor, a szülő, a tanár, a testvér vagy barát mind átéli időnként, amit
Pál megélt: a magányt, a félreértettséget, a cserbenhagyottságot, a rágalmazást.
De ha a közösségben van akár egy Lukács – egy, aki nem hagyja magára a másikat,
aki nem ítél, hanem kísér –, akkor Isten kegyelme kézzel foghatóvá válik.
Ezért fontos,
hogy ne ítélkezzünk egymás fölött, hanem támogassuk, bátorítsuk egymást.
Bántó szavaink helyett imádkozunk a másikért — mert így lesz béke köztünk.
Ne a hűtlenség, hanem a kitartás legyen a mi válaszunk a nehézségekre.
🙏 Ima
Uram,
amikor a magány szele megérint,
segíts emlékeznem: Te soha nem hagysz el.
Adj erőt, hogy másoknak én is Lukácsa lehessek –
a hűség, a gyógyítás és az együttérzés embere.
Állj mellénk, és önts erőt belénk,
hogy a Te evangéliumodat hirdessük szavainkkal és életünkkel.
Ámen.
🌅 Útravaló
„Aki hűséggel
kitart, az Istenben mindig erőre talál.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése