📖 Bibliai alap: Róm 7,18–25a
„Hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, a jót; hanem a rosszat teszem, amit nem akarok… A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében, de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van.”
Pál apostol szavai mélyen emberiek. Ő, aki Krisztus
választott eszköze, nem szégyelli bevallani: a legnagyobb szentek szívében is
dúl a harc a jó és a rossz között. És ebben a harcban mindannyian magunkra
ismerünk.
Hányszor elhatározzuk: mostantól
türelmesebbek leszünk, jobban odafigyelünk másokra, nem engedünk a kísértésnek…
– és aztán mégis elbukunk.
Pál apostol nem tagadja ezt a valóságot, hanem éppen ezzel mutat rá a
hitünk mélyebb igazságára: az ember önmagától gyenge, de Krisztusban van erőnk
és szabaduláunka.
A kettősség, amelyről Pál beszél – a „belső ember”
és a „tagjainkban lévő törvény” –, mindannyiunkban jelen van. A „belső
ember” az, aki vágyik Istenre, aki tudja, mi a jó, aki örömét leli az
evangéliumban.
De ott van bennünk egy másik erő is, amely lehúz, önzést, haragot,
félelmet ébreszt, és újra a bűn felé sodor.
Ez a feszültség nem azt jelenti, hogy hitünk gyenge lenne – épp
ellenkezőleg!
Aki küzd, az már úton van. Aki felismeri ezt a belső ellentmondást, az
már nem a bűn rabja, hanem a kegyelem keresője.
Pál kiáltása – „Ki szabadít meg ettől a halálra szánt testtől?”
– bennünk is visszhangzik. És jön a válasz:
„Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által!”
Ő az, aki megment, felemel, újrakezdésre ad erőt.
🙏 Rövid ima:
Uram, köszönöm, hogy ismersz, és mégis szeretsz.
Látod gyengeségeimet, belső harcaimat, s mégsem fordulsz el tőlem.
Taníts, hogy ne csüggedjek el a küzdelemben,
hanem bízzam magam Rád, aki bennem élsz és értem harcolsz.
Ámen.
Ne ijedj meg attól, ha önmagaddal kell küzdened — ez annak a jele, hogy a
szíved él, és Isten felé tart.
A belső harc nem vereség, hanem a megszentelődés terepe, ahol Krisztus lassan
győzelemre segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése