"Miért van bennem üresség?" - Kedves Fiatal Barátom…

2. állomás – Lelki útitárs az önmagadhoz és Istenhez vezető úton

Kedves Fiatal Barátom!

Volt már, hogy hirtelen elcsendesedett benned minden, és úgy érezted: „Valami hiányzik… de nem tudom, mi az.”? Mintha belül egy üres tér lenne, amit semmivel sem tudsz betölteni. Hiába a barátok, a programok, a mobil, a képernyő, a zenék – egy idő után mind csak elterelésnek tűnik, és a csendben újra ott marad a kérdés: „Miért van bennem üresség?”

Ez az üresség nem azt jelenti, hogy baj van veled. Éppen ellenkezőleg: jelzi, hogy a szíved mélyén többre vagy teremtve, mint amit a világ kínálni tud. Szent Ágoston ezt így vallotta meg: „Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned, Uram.” Az emberi szív arra szomjazik, amit csak Isten tud adni: az igazi szeretetet, a feltétel nélküli megértés, elfogadást, a békét, amit semmi és senki nem vehet el.

Gondolj csak bele: hányan kergetnek ideig-óráig tartó boldogságokat, sikert, élményeket – és mégis kiégnek. Miért? Mert az ember lelke Isten formájú űr. És ezt csak Ő töltheti be.

Nézd meg Szent Ágoston életét! Fiatalon mindent kipróbált – barátokat, szerelmet, hírnevet, tudományt –, és mégis egyre érezte az ürességet. Csak, amikor megtalálta Krisztust, akkor telt meg a szíve valódi örömmel.

Kedves Fiatal Barátom, ha ürességet érzel, ne ijedj meg. Ez nem végállapot, hanem meghívás. Meghívás arra, hogy közelebb lépj Istenhez, aki nem kívül van, hanem benned, és aki mindig halkan hív: „Jöjj hozzám, és élj!”

---

Ima

Uram, amikor üresnek érzem magam,

ne hagyd, hogy kétségbe essek.

Töltsd meg szívemet a Te jelenléteddel,

és mutasd meg, hogy Benned van az igazi öröm.

Add, hogy ne féljek a csendtől,

hanem megtaláljam benne a Te szelíd hangodat.

Nyugtalan szívem Benned találjon békére,

most és mindörökké.

Ámen.

Útravaló:

„Az üresség nem ellenségem, hanem jelzőfény: azt mutatja, hogy Istenre van szükségem.”

Előző rész: 1. állomás – Ki vagyok én valójában?