Kedves Fiatal Barátom! Vetted-e a lapot? „Igen, atyám, vettem a lapot – és vetem a magot.”

 „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.” (Zsolt 126,5)

Kedves Fiatal Barátom, mond voltál-e már úgy, hogy valamiért rengeteget fáradoztál, időt, energiát, könnyeket fektettél bele, és közben azon gondolkodtál: „Vajon megéri? Vajon lesz ennek gyümölcse?” – Az iskola padjában ülve, az érettségire készülve, vagy épp az élet nagy kérdéseivel szembesülve, talán épp ezt érzed: küzdelem, feszültség, bizonytalanság. 

Most, hogy eljöttél a kora reggeli szentmisére, amikor mások még talán az ágyukban aludtak, te megérezted, mit jelent a zsoltár válasza: könnyek között vetni. Mert áldozat kell ahhoz, hogy valami nagyobbért felkelj, félretedd a kényelmet, és az Isten jelenlétében kezdd a napodat. Ez a kis gesztus, amely talán másnak jelentéktelennek tűnik, valójában óriási érték: a jövőd magvait veted vele. 

A Szentírás mindig arra tanít, hogy a könnyek nem hiábavalóak. Isten látja azokat. Aki könnyezve veti a magot, az valójában hittel teszi: bízik abban, hogy egyszer majd aratás lesz. És az aratás – nem más, mint a jövő, amit Istenben megtalálsz: a döntésekben, a választásokban, a hivatásodban. A keresztény élet egyik legmélyebb titka az, hogy nem a küzdelemé és a szenvedésé az utolsó szó, hanem a feltámadásé, amit ujjongás az öröm, követ. 

Fiatal barátom, ne félj a könnyeidtől, a bizonytalanságodtól, a fáradtságodtól. Mert ezekben ott rejlik a mag, amely egyszer kicsírázik. Amit most tanulsz, amibe energiát fektetsz, amiben helytállsz – akár az érettségire való készülésben, akár a templomi szolgálatban –, mind-mind aratássá válik majd az életedben. Nem kell most minden választ tudnod, elég, ha veted a magot, bízva Istenben. 

Képzeld el a földművest, aki hajnalban a nedves földbe szórja a magot. Fázik, görnyed, talán könnyezik is a fáradtságtól. De egyszer, amikor visszatér a mezőre, zöldellő vetést lát, majd kalászt, végül aratást. Így van ez az életeddel is: most még a hajnali hideg, a tanulás, a kérdések ideje van. De egyszer eljön az aratás: a bizonyosság, a kiteljesedés, az ujjongás. 

Szent Ferenc atyánk is könnyek között vetett: lemondott a gazdagságról, a könnyebb útról. Az első pillanatokban talán csak a fáradtság, a küzdelem, a gúny volt látható. De hite, egyszerűsége, Istenbe vetett bizalma gyümölcsöt hozott: örömteli testvériséget, új életet, sőt, egész rendet. Mi, ferencesek ebből élünk ma is. Az ő példája azt üzeni neked: ne félj a könnyektől, mert Isten képes azokat ujjongássá változtatni. 

Kedves Fiatal Barátom, te most éppen vetésben vagy. És igaz: néha könnyek között történik, bizonytalansággal, kérdésekkel, feszültséggel. De hidd el, az Úr nem feledkezik meg rólad. Eljön az idő, amikor majd visszanézel, és meglátod: minden fáradtságod, minden imád, minden áldozatod gazdag aratássá lett.

Ezért, ha legközelebb meghallod a zsoltár válaszát: „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak”, gondolj arra, hogy ez rólad szól, a te életedről, a te jövődről.

Mintha a telepátia működne, hiszen nemrég érkezett üzeneted is ezt erősítette meg: „Hát ami a zsoltárt illeti, már-már eljut a szívemig is. Nagyon jól esett, hogy atyám felhívta rá a figyelmemet, ezért összpontosítottam erre. Köszönöm!” – írtad.

És hadd kérdezzem meg újra, ahogy ma reggel: vetted-e a lapot?
De most már talán mosolyogva tudod felelni: „Igen, atyám, vettem a lapot – és vetem a magot.”

Egy öreg barát imája a fiatalokért

Uram, minden élet Forrása,

Hozzád emelem szívemet a fiatalokért.

Ők a hajnal emberei, akik tele vannak kérdésekkel,

úttal, döntésekkel, reményekkel és félelmekkel.

Te látod könnyeiket és fáradozásaikat,

amikor tanulnak, küzdenek, keresik helyüket a világban.

Te ismered a csendben kimondott sóhajaikat,

és azokat a terheket, amelyeket gyakran egyedül hordoznak.

Adj nekik bátorságot, hogy könnyek között is vessenek,

és hitet, hogy elhiggyék: egyszer ujjongva aratnak majd.

Töltsd el szívüket reménnyel,

hogy merjenek nagyot álmodni,

de közben mindig rád találjanak.

Tanítsd őket szeretni, mint Szent Ferenc,

alázattal és örömmel élni,

felfedezni a kicsiben a nagyot,

a hétköznapiban a Te jelenlétedet.

Uram, áldd meg őket!

Őrizd meg tisztaságukat, erősítsd hitüket,

vezesd lépteiket a feléd vezető úton,

hogy a vetésből, melyet most könnyezve szórnak,

életükben bőséges aratás fakadjon.

És amikor bizonytalanok, kérdéseikben elveszettek,

add, hogy meghallják hívásodat:

„Ne félj, veled vagyok,

örömöd és békéd én vagyok.”

Ámen.