A nap végén, amikor elcsendesedik körülöttünk a világ,
érdemes megvizsgálnunk: ma mennyire voltam éber Isten jelenlétére?
Észrevettem-e Őt a család mosolyában, a munkám közepette, a fáradtságom
pillanataiban? Az éberség nem állandó nyugtalanság, hanem szeretetteljes
figyelem: nyitott szívvel fordulni Isten és ember felé.
Lehet, hogy a mai nap rohanó volt, tele feladatokkal, de ha
egyetlen pillanatra is megálltam, hogy Istenre figyeljek, már közelebb kerültem
a világossághoz. Az éberség a remény kapuja: tudatosan élek, bízva abban,
hogy Isten nem haragra, hanem üdvösségre rendelt.
A remény kapuja pedig az, hogy ha így, tudatosan élek, akkor
nem a félelem vezet, hanem a bizalom. Tudom, hogy Isten nem ellenem van, hanem
értem. Nem büntetésre szánt, hanem arra, hogy boldog legyek Vele – már itt, és
majd teljességben az örök életben.
Ezért az éberség nem kimerítő teher, hanem ajándék: segít
észrevenni, hogy Isten szeretete körülvesz, és reményt ad a jövőre, bármilyen
nehézségek is várjanak.
Amikor most lefekszem, nyugodtan adhatom Isten kezébe a
napomat, mert Ő őrködik felettem éjjel is.
🙏 Esti ima
Urunk, Jézus Krisztus,
köszönöm, hogy ma is velem voltál,
a zajban és a csendben, a munkában és a pihenésben.
Bocsásd meg, ha sokszor elvakított a rohanás,
és nem figyeltem rád vagy embertársaimra.
Adj nekem éber szívet,
hogy holnap jobban meglássalak Téged mindenben.
Őrizz meg engem, jótevőimet és szeretteimet az éjszaka csendjében,
töltsd be szívünket békéddel és reményeddel.
Ámen.
🌟 Napi útravaló gondolat
estére
„Az éberség a szeretetből fakad: meglátni Istent minden
pillanatban.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése