„Hűtlenség és irgalom” – 20. évközi hét hétfő reggeli üzenete

Lelki sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”

Bibliai alap: Bír 2,11–19

A Bírák könyvében azt olvassuk, hogy a választott nép újra és újra hátat fordított Istennek. Elfordultak tőle, más isteneket követtek, és amikor nyomorúságba jutottak, akkor kiáltottak az Úrhoz. Az Úr pedig mindig megszánta őket, szabadítót küldött, hogy kiszabadítsa őket elnyomóik kezéből.

A történet egyszerű, mégis mélyen emberi: hűtlenség és irgalom, bukás és újrakezdés váltakozik benne.

Ez a bibliai rész lelki tükröt tart elénk. Mert mi is hasonlítunk erre a népre: sokszor elfordulunk az élő Istentől. Nem szándékosan, inkább a rohanás, a túlterheltség, az elfeledett imák, az elsietett napok miatt. A mai ember egyik legnagyobb kísértése, hogy nincs ideje – se Istenre, se embertársra, sokszor még saját szívére sem. És amikor szorult helyzetbe kerül, amikor elfogy az ereje, akkor eszmél föl: „Istenem, segíts!”

Egzisztenciális szinten is érvényes az üzenet: mindannyiunk életében vannak körforgások – sikerek és bukások, hűség és gyengeség váltakozásai. A jó hír, hogy Isten soha nem mond le rólunk. Akkor sem, ha mi letérünk az útról. Nem bosszúálló istenség, hanem Atya, aki vár, aki újra és újra irgalmasan mellénk áll.

Közösségi szinten is érdemes olvasni a szakaszt. A társadalom ma is sokszor olyan, mint a régi Izrael: elfeledkezik Isten törvényéről, és bálványokat állít helyette – pénzt, sikert, hatalmat, élvezeteket. A következmény pedig a zűrzavar, a széthúzás, a békétlenség. A remény mégis ott ragyog: Isten ma is küld „bírákat”, szabadítókat. Lehet, hogy egy jó szóval bátorító embertárs, egy közösségben megélt élmény, vagy egy nehézség, ami gondolkodásra késztet.

A mai embernek szól az üzenet: Isten nem távollévő, hanem jelen van a hírek mögött, a zűrzavar alatt, a stressz közepette. Ő nem a gyors megoldások istene, hanem a hűség Ura, aki kézen fog, és nem enged el.

Ezért a hétköznapok megszentelése ott kezdődik, hogy időt szánunk Rá. Ha csak néhány percet is, de naponta. Ha nem futunk tovább, hanem megállunk, meghalljuk hangját, és megpróbáljuk szeretettel élni a legapróbb pillanatokat is: a családi szót, a munkatársi gesztust, a közlekedésben adott türelmet. Így válik életünk nem légbörtönné, hanem reményből épített légvárrá – ahol már itt a földön megkezdődik az Isten országa.

---

Ima

Uram, irgalmas Atyám!

Köszönöm, hogy akkor is szeretsz, amikor eltévedek,

és újrakezdést adsz, amikor gyenge vagyok.

Segíts, hogy ne a rohanás, a zaj és a világ bálványai vezessenek,

hanem mindig Benned találjam meg az utat,

a békét és az erőt a mindennapokhoz.

Ámen.

---

Napi útravaló

„Isten mindig nagyobb a mi hűtlenségünknél.”