A
mai szentírási szakaszban Jefte történetével találkozunk, aki Istenhez fordulva
fogadalmat tett: ha győz a csatában, az elsőt, aki otthonából eléje jön,
áldozatul adja az Úrnak.
Amikor
saját lánya jön elé, szembesül szavai súlyával. Ez a drámai történet rávilágít
arra, hogy mennyire felelős dolog, amit kimondunk – és mennyire fontos, hogy
ígéreteinket Istenhez kötötten, bölcsen és szeretettel éljük meg.
A
lelki üzenet több rétegben is megszólít:
- Lelki
vonatkozásban:
Arra tanít, hogy ne könnyelműen, hanem szívből szülessenek döntéseink és
fogadalmaink. Isten nem véráldozatot akar, hanem hűséget, bizalmat és
szeretetet. A mi ígéreteink a keresztségben, házasságban, papi és
szerzetesi hivatásban, vagy akár egy egyszerű „Istenem, Veled járok!”
döntésben öltenek testet.
- Egzisztenciális
szinten:
Életünk tele van rohanással és ígéretekkel, amelyeket sokszor nem tartunk
be. Ígérünk a családnak több időt, barátainknak figyelmet, önmagunknak
pihenést, Istennek imát – aztán mindez elvész a napok sodrában. A történet
arra figyelmeztet: legyen súlya szavainknak, és ne a külső teljesítmény,
hanem a belső hűség határozza meg életünket.
- Közösségi
szinten:
A nép sorsa is függött Jefte döntésétől. Ma is így van: a közösség,
család, nemzet, Egyház formálódik abból, hogy mi mennyire vagyunk
következetesek. Egy szülő hűsége, egy tanár példája, egy keresztény ember
tiszta élete közösségeket tarthat össze.
A
mai ember sokszor érzi, hogy „nincs ideje” sem Istenre, sem önmagára,
sem másokra. Pedig az időnk, szavunk, ígéretünk Isten kezében érték. Amit Neki
adunk, az soha nem vész kárba. A hírek zajában, a bizonytalanság és háborúk
közepette Isten ma is azt mondja: „Ne az áldozatot, hanem a szívedet add
nekem!” Ez a szív-ajándék képes légvárakat építeni – vagyis reményre,
bizalomra, Istenbe vetett hitre épülő jövőt –, nem pedig légbörtönöket,
amelyekbe a kétség, a félelem és a bizalmatlanság zárna be minket.
Ima
Napi
útravaló
„Isten
nem nagy áldozatot, hanem hűséges szívet kér.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése