Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”
Bibliai alap: Sir 3,19-21.30-31 Zsid 12,18-19.22-24a Lk14,1.7-14
Az evangéliumban Jézus a lakodalmi példabeszéddel arra
tanít, hogy ne az első helyet keressük, hanem az Istentől kapott helyünket
fogadjuk el. Ez felszabadít a versengés, az összehasonlítgatás, a „jobbnak
látszani” kényszere alól. Mai világunkban, ahol a közösségi média sokszor a
látszatok versenye, különösen aktuális ez az üzenet: nem az számít, hogy hány
lájk vagy taps ér bennünket, hanem hogy életünkkel Isten dicsőségét szolgáljuk.
A Zsidókhoz írt levél pedig felemeli tekintetünket: nem a
félelem hegyéhez járultunk, hanem a mennyei Jeruzsálemhez. Vagyis
zarándoklatunk célja a közösség Istennel, az angyalokkal és a megigazultakkal.
Ezért minden apró gesztusunk – egy jó szó, egy odafordulás, egy nagylelkű
cselekedet – már most ennek a mennyei közösségnek az előíze.
A hétköznapokban ez azt jelenti:
- Családban
alázattal és szeretettel elfogadni a másikat, nem mindig nekünk kell
győzni a vitában.
- Munkahelyen
nem önmagunkat tolni előtérbe, hanem együttműködni, közösen építeni.
- Az
utcán vagy boltban türelemmel és figyelemmel fordulni mások felé.
- Örömben
hálát adni, bánatban pedig alázattal Istenbe kapaszkodni.
Az alázat és nagylelkűség együtt teszik széppé a világot. Ha
nem a saját dicsőségünket keressük, hanem mások javát, akkor valóban
megérezzük: Isten országa közelebb van, mint hinnénk.
Ima
Napi útravaló
„Az alázat szabaddá tesz, a nagylelkűség boldoggá.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése