A Zsidókhoz írt levél ma arra emlékeztet minket, hogy vissza kell tekintenünk az első szeretet, az első hitbeli lelkesedés napjaira – amikor még minden új volt, és Isten valóságos közelségét éreztük. Akkor még bátran viseltük a nehézségeket, és nem adtuk fel, mert a szemünk előtt volt a cél: az örök élet.
A kitartás nem passzív tűrés, hanem aktív hűség.
- Amikor
valaki nap mint nap gondoskodik idős szüleiről – akkor is, ha senki nem
tapsol érte.
- Amikor
egy tanár türelmesen magyaráz újra és újra, mert tudja: minden egyes diák
érték.
- Amikor
a kórházban szolgáló ápoló mosolyog, pedig fáradt.
- Amikor
egy édesanya esti fáradtságában mégis imára hívja a gyerekeit.
Ez mind a „kitartás művészete”, amelyről a Szentírás beszél.
Szent Teréz Benedikta (Edith Stein) is ezt élte:
filozófusként kereste az igazságot, zsidóként rátalált Krisztusra, karmelita
nővérként csendben imádkozott, végül vértanúként tanúságot tett szeretetéről. Ő
tudta: az emberi sorsot nem a látható győzelmek vagy vereségek döntik el, hanem
a hűség – még a sötétségben is.
A mai kérdésed lehetne:
- Mi
az a helyzet most az életemben, ahol Isten kitartásra hív?
- Kiben
vagy miben kell ma újra megerősítenem a bizalmamat?
- Miben
tudok ma tanúságot tenni arról, hogy Isten hűsége erősebb minden
kísértésnél?
Ne féljünk lassítani, csendet teremteni a szívünkben, és
újra „megkeresni” az első szeretet pillanatait. Mert ezek a percek lesznek az
üzemanyag a kitartás útján.
Ima
Uram, Jézus Krisztus, köszönöm, hogy Te előbb szerettél
minket, és hogy soha nem adod fel velünk kapcsolatban a reményt. Add, hogy a
mindennapok fáradtságai között is kitartsak, hogy a szeretetem ne csak
fellángolás legyen, hanem hűséges láng. Segíts, hogy a hit útján ne csak
elinduljak, hanem meg is érkezzek Hozzád. Ámen.
Útravaló gondolat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése