„Törvényes” haláljogok vagy az élet kultúrája? – Morfondírozás korunk sorsfordító jelenségeiről

Abortusz - eutanázia - pride - háború 

Bevezető gondolat – amikor a lélek kérdezni kezd

Az utóbbi időben egyre többet hallani az abortuszról, az eutanáziáról, a pride felvonulásokról és a világ különböző pontjain zajló háborúkról.

A tegnap, barátainkkal való beszélgetésünk kapcsán rádöbbentünk, hogy e négy jelenség látszólag különböző területeket érint – egészségügyet, jogot, identitást, nemzetközi politikát –, ám mélyebben mégis összekapcsolódnak.

Bennem egyre erősebben él a kérdés: lehet-e mindez törvényes? És ha törvényes, akkor helyes is, az emberiség javát, az emberi élet kiteljesedését, fennmaradását szolgálja?

Hogyan viszonyulhat ezekhez a természetes ész, az emberi bölcsesség, egy hithű keresztény? Vajon ezek a jelenségek a kultúránk részét alkották-e valaha is? És vajon garantálják-e az emberi élet jövőjét, fennmaradását?

Az alábbi gondolatmenet e kérdésekre keresi az őszinte válaszokat, józan ésszel és hitből fakadó lelkiismerettel.

---

🔍 1. Mi a közös ezekben a jelenségekben?

A közös gyökér mind a négyben: az élet értelmezése és az emberi szabadság kérdése.

Ezek a jelenségek ugyan különböző nézőpontból közelítenek, mégis mind az élet kezdetét (abortusz), végét (eutanázia), identitását, önazonosságát (pride) és védelmét, tömeges kioltását (háború) érintik – és végső soron azt a kérdést feszegetik:

Ki rendelkezik az emberi életről? Ki mondhatja meg, hogy mikor kezdődik, mikor érjen véget, mit jelent emberként élni?

Közös bennük, hogy az ember önmaga ura kíván lenni, elutasítva az Istentől kapott rendet és értelmet.

Ezekben az esetekben a „törvényes” kifejezés jogi keretet jelent, nem pedig erkölcsi igazságot. Ami jogilag engedélyezett, az nem feltétlenül erkölcsileg helyes.

---

⚖️ 2. Törvényes = helyes?

A történelem számos példát mutat arra, hogy az ember által alkotott – Istentől független – törvény és az erkölcsi igazság nem mindig fedik egymást. Az erkölcs magasabb rendű, isteni forrásból ered. Ezért a törvényesség nem azonos az erkölcsi igazsággal. Ami jogilag engedélyezett, az nem biztos, hogy jó, igazságos vagy emberséges. Gondoljunk csak a rabszolgaságra vagy a faji megkülönböztetésre, amelyek egykor törvényesek voltak.

Tehát az, hogy valami „törvényes”, még nem jelenti azt, hogy az jó, hogy az az igazságot szolgálja, vagy hogy az az ember méltóságát tiszteletben tartja, az élet fennmaradását biztosítja.

---

🌱 3. Hogyan viszonyulnak ezek az emberi élethez?

Jelenség	Az élethez való viszonya
Abortusz	Az élet kezdetének megtagadása, az ártatlan élet kioltása. A legvédtelenebb emberi lény élethez való jogát veszi semmibe, elutasítja a kezdet.
Eutanázia	Az élet végének mesterséges megrövidítése, siettetése, gyakran szenvedésre hivatkozva, de a szenvedés értékének elutasításával.
Pride	A teremtettségi renddel, a férfi-női identitással való küzdelem, a teremtett identitás felülírása. A testi és lelki önazonosság relativizálása, az önértelmezés tetszőlegessé tétele.
Háború	Az emberi élet értékének tömeges semmibevétele, kioltása politikai, ideológiai vagy gazdasági célokért, illetve gyakran hatalomvágyból.

Mindezek közös nevezője: az élet nem szent, hanem eszközzé válik – vagy megfosztható vagy felhasználható, vagy átértelmezhető. Az élet eszközzé válik, amely felett ember embernek ura, illetve farkasa lesz.

---

🧠 4. A természetes ész, józan paraszti ész mit mond?

A természetes erkölcsi törvény – amely minden ember szívébe van írva – az élet szeretetét, védelmét és továbbadását parancsolja.

A józan ész azt súgja, hogy:

• A gyermek nem bűn, hanem ajándék, ezért nem jó megölni az anyaméhben;
• A szenvedő ember nem probléma, hanem lehetőség, hogy emberségünk próbáját kiálljuk, ezért nem jó, ha a gyógyító orvos halált okoz;
• Az identitás nem érzés, hanem valóság, ezért nem jó, ha tetszőleges érzésként kezeljük, s nem biológiai és lelki valóságként;
• A háború nem hősies dolog, hanem tragikus valóság, ezért nem jó, ha az ember tömegesen irtja embertársait.

A hittől, vallástól függetlenül, egy természetes bölcsességgel rendelkező ember érzi, hogy ezek a jelenségek nem az élet kibontakozását, hanem annak korlátozását és deformálását jelentik. A józan ész azt súgja: az életet védeni kell, nem manipulálni, kioltani, továbbadását lehetetlenné tenni.

---

✝️ 5. Erkölcsi-teológiai szempont: Hithű keresztény hozzáállása

A keresztény ember számára az élet Isten ajándéka és szent titok. Az élet Istentől jön, és hozzá tér vissza. Egyedül Isten az élet ura:

• Ő adja (Zsolt 139,13–16),
• Ő tartja fenn (Mt 6,25–34),
• Ő hívja vissza a maga idejében (Jób 1,21).

A keresztény ember ezért:

• kiáll az élet mellett a fogantatástól a természetes halálig;
• tiszteli, segíti a szenvedőt, de nem a halálba;
• elfogadja a saját és mások teremtettségi valóságát – férfiként vagy nőként;
• a béke és megbékélés embere, nem a háborúé.

Ez a hozzáállás nem gyűlöletből, hanem szeretetből fakad – az élet iránti szeretetből.

---

⏳ 6. Kultúránk része volt ez valaha?

Az abortusz, eutanázia, genderelmélet vagy büszkeségfelvonulás nem a klasszikus európai, keresztény kultúra részei.

Ezek a modern „jogok” egy individualista – önmagának élő, a közösség érdekeivel nem törődő; önző –, posztmodern gondolkodás termékei, ahol az ember abszolút önrendelkezőnek tekinti magát – Isten nélkül.

A háború viszont mindig is jelen volt, de a keresztény tanítás (pl. „igazságos háború” elmélete) mindig is korlátokat szabott, és a békére törekvést tartotta az alapnak.

Ma új értékrend épül – az egyéni szabadság nevében tagadja meg a közös emberi méltóságot és az élet tiszteletét.

---

📌 7. Van-e jövő ilyen „jogok” mellett?

Ez az emberiség legégetőbb kérdése, mert az élet védelme nélkül nincs jövő. Aki a halál kultúráját törvényesíti, az hosszú távon:

• a demográfiai összeomlás felé halad,
• a család és közösség szétesését kockáztatja,
• az emberi méltóság alapjait és az élet tovább adásának lényegét ássa alá.

A demográfiai hanyatlás, a családok szétesése, a békétlenség és identitásválság a halál kultúrájának gyümölcsei.

A jövő nem azoké, akik a halált választják, hanem azoké, akik az életet szolgálják. Az emberiség akkor élhet tovább, ha visszatalál az élet tiszteletéhez.

---

📣 Záró gondolat

Az, hogy valami törvényes, nem jelenti azt, hogy igaz.

Az, hogy valami népszerű, nem jelenti azt, hogy helyes.

Az, hogy valami modern, nem jelenti azt, hogy előre visz.

A hívő ember feladata nem alkalmazkodni a halál kultúrájához, hanem tanúságot tenni az élet Evangéliumáról – bátor, tiszta, szeretettel teli szóval és élettel. Ezért a keresztény ember nemcsak panaszkodik a világ romlására – világosságként él benne.

Nem elutasít, hanem meghív: az élet kultúrájára, az Istenbe vetett bizalomra, a szeretet útjára.

Ez a hivatásunk:

„Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is!” (MTörv 30,19) 

A kifejtés folytatása a következő megosztásban: Ima az élet kultúrájáért - „Mert Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lk 1,37) - mottóval. 

Imádkozzuk minél többen, lehetőleg naponta végezzük el. 

Ima az élet kultúrájáért

„Mert Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lk 1,37)