„Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” – Hit a sebek között

13. évközi hét csütörtök, Szent Tamás apostol ünnepének reggeli üzenete

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”

📖 Bibliai alap: Ef 2,19-22 és Jn20,24-29

Szent Tamás apostol ünnepe ma különös hangsúllyal szólít meg bennünket. Ő az az apostol, aki nem elutasította a feltámadt Krisztust, hanem aki annyira vágyott a bizonyosságra, hogy nem elégedett meg a mások szavával – látni, tapintani akarta az Urat. És Jézus ezért nem szégyenítette meg, nem rótta fel, hanem eljött hozzá. Úgy, ahogy volt: kételkedőn, sebek után kutatva.

„Én Uram, és én Istenem!” – ez a felkiáltás nem a kétely szava, hanem a legmélyebb hit megvallása. Tamás nem maradt a tagadásban. Keresése gyümölcsöt hozott: a személyes találkozásából fakadt a hitvallás.

Ez az ünnep ma azoknak szól, akiknek a hite nem egyenes út, hanem küzdelem és harc. Akik nem mindig érzik Isten közelségét, akik néha elbizonytalanodnak, kérdeznek, újra kezdenek.

Hányan élünk így?

– Amikor a gyermeked szenved, és nem érted, miért.

– Amikor az orvos fejét csóválja, és csendben kisétál a kórteremből.

– Amikor az ima nem hoz azonnali választ.

Hol van ilyenkor Jézus? Ott, a sebekben. A magadéban is, de főleg az övéiben. Tamás ott ismerte fel az Urat, ahol mások talán elfordultak volna: a fájdalomban, a sebhelyek között.

A mai evangélium és szentlecke világossá teszi: nem vagyunk idegenek és jövevények, hanem „Isten házanépe”, és e ház alapja a hit – még ha néha megremeg is. De az az épület, amit Isten épít bennünk, nem omlik össze a kételyektől. Éppen ellenkezőleg: erősebbé válik általuk.

Szent Tamás apostol a kétségből kiindulva jutott el a hit legmélyére. A mai nap arra hív, hogy ne féljünk a kérdéseinktől. Merjük Isten elé vinni őket. Merjük őt keresni – a sebeink között is.

Ma tedd fel magadnak a kérdést:

– Hol tapasztalom most leginkább a hit küzdelmét?

– Tudom-e Jézust hívni oda is, ahol fáj?

– Van-e bátorságom kimondani: „Én Uram, és én Istenem”?

---

Reggeli ima:

Uram,

néha úgy érzem, hogy nem látlak,

s a világ sebei nyomasztóbbak, mint a Te jelenléted.

Mégis hiszem, hogy ott vagy a zűrzavarban,

és kezedet nyújtod a kételyek között is.

Köszönöm, hogy nem ítélsz el a kérdéseimért,

hanem közel jössz, békét adsz és hitet ébresztesz.

Add, hogy ma is – a nehézségek közepette –

fel tudjam ismerni a Te jelenlétedet,

és ki tudjam mondani újra:

„Én Uram, és én Istenem!”

Ámen.

Napi útravaló:

Isten nem szégyelli a kérdéseidet – válasszá formálja őket.