📖 Olvasmány: 2Kor
4,7–15 és Mt 20,20–28
A nap végén, amikor végiggondoljuk, mi történt velünk –
lehet, hogy nem látványos dolgok jutnak eszünkbe. Nem volt taps, sem elismerés,
talán még hálás szavak sem. Csak egy-egy apró figyelmesség, csendes szolgálat,
háttérben végzett munka, elviselt nehézség, elmondott imádság.
És mégis: épp ezek a csendes, „láthatatlan” dolgok építik az
Isten országát.
Szent Jakab apostol útja sem a reflektorfényről szólt. Bár
az elsők közé tartozott Jézus tanítványai között, nem ő volt a „főszereplő” az
evangélium lapjain. De Jézus szívében nagyon is ott volt. Ő volt az, aki
vállalta a kelyhet – vagyis hűséggel végigjárta a keresztény élet ösvényét.
Haláláig kitartott a Mester mellett.
Ma este gondoljunk mi is arra: nem az számít, hogy mások
mit láttak bennünk, hanem az, hogy Isten mit látott meg bennünk.
🙏 Esti ima – a közösség
lelkével:
Ámen.
🌟 Esti útravaló – egy
mondatban:
„Isten nem a sikert nézi – hanem a szeretetből vállalt
hűséget.”
💬 Te miben tapasztaltad
ma Isten csendes jelenlétét?
Írj egy szót vagy egy sort – mi közösség vagyunk, egy úton járunk.
📖
Minden nap egy lépést a hit útján.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése