Sorozat:
Az
élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap
tégy egy lépést a hit útján!”
📖 Olvasmány: Gal
2,19-20
„Élek ugyan, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.”
(Gal 2,20)
Mit jelent ez ma, a 21. század nyugtalan reggelén? Ahol a
napindító kávé mellé hírszennyezés, rohanás és belső üresség társul? Hol van
Krisztus ebben? És hogyan élhet bennem?
Szent Pál vallomása nem egy elvont teológiai eszme, hanem
egy egzisztenciális fordulat leírása. Amikor valaki nemcsak hisz
Krisztusban, hanem életet cserél vele. Már nem a saját céljai, vágyai,
sérelmei körül forog – hanem Krisztus jelenlétének hordozójává válik a
hétköznapokban. A mosatlan edények mellett. A kórházi folyosón. A gyár zajában,
a pedagógusi fásultságban, a ki nem mondott családi feszültségekben.
Svéd Szent Brigitta – akinek életében megfért az anyaság, az
özvegység, a misztikus látomások és Európa sorsáért mondott imádság – pont ezt
példázza: a krisztusi élet nem zárda vagy templomfüst függvénye, hanem
döntés a szeretetre, minden helyzetben. Ő Krisztust nemcsak szemlélte,
hanem magára öltötte. Egy lett Vele.
Hét gyermeket nevelt, férjét szerette, de egy idő után a
világosság embereként vezette a királyokat, pápákat is – alázattal és
bátorsággal. Mert Krisztus élt benne. Ez a belső élet, ez a jelenlét tette őt
világító jellé.
Ez nem misztika – hanem napi gyakorlat. Elcsendesedni egy
reggeli percben, felajánlani egy mosogatást, egy fájdalmat, egy döntést. Imával
kísérni egy konfliktust, egy beteg testvért, egy fontos lépést. Krisztust élni
a kis dolgokban – ott kezdődik az új élet.
Nem én – hanem Krisztus.
Ima:
🕊 Napi útravaló egy
mondatban:
„Nem az számít, hogy mit teszek, hanem hogy Krisztus-e, aki bennem
cselekszik.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése