„Ahol földre rogyunk, ott érint meg az ég” - 14. évközi hét hétfő reggeli üzenete

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap tégy egy lépést a hit útján!”

📖 Bibliai alap: Ter 28,10-22a

Jákob menekül. Egyedül van, földön alszik, kőre hajtja a fejét. Elveszítette minden biztonságát. És ott, ahol minden emberi támasz elvész, az Isten megszólítja: „Én vagyok az Úr… nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem.”

A legmélyebb éjszakákban születnek a legnagyobb ígéretek. Isten nem csak a templomokban lakik – hanem ott is, ahol a földre rogytál. A kórházi ágy mellett. A fáradtság könnyei mögött. A mosatlan edények felett. A verejtékes munkába. A gyermeksírásban. A magány csendjében. Az újrakezdés vágyában.

Jákob reggel felkel és megvallja: „Bizony az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” Ez a mondat a hétköznapi reggeleknek lehet a kulcsa. A szürke hétköznapokban is megnyílik az ég. Csak észre kell vennünk.

Kérdések a mai napra:

– Hol alszom ma „kövön”? Miben vagyok megfáradt, menekülő?

– Fel tudom-e ismerni: Isten jelen van ott is, ahol nem számítottam rá?

– Mit neveznék ma a lelkem „Bételének” – az Isten házának?

Bátorítás:

Ha ma kőkemény valósággal találkozol – jusson eszedbe: lehet, hogy éppen ott küldi feléd az álmot, a vigaszt és az ígéretet Isten.

---

Ima

Uram,

oly gyakran érzem, hogy túl nehéz a nap, túl kemény a párna, túl zajos a világ.

Pedig lehet, hogy épp ott vagy, ahol én nem kereslek: a hétköznapi porban, a fáradt tekintetben, az ismeretlen útban.

Add, hogy felismerjem jelenléted, és kimerjem mondani: „Itt van az Isten!”

Lépj velem ma is – és vezesd lépteimet a Te ígéreted szerint. Ámen.

---

Napi útravaló:

Ahol földre rogyunk, ott érint meg az ég.