Sorozat:
Az
élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap
tégy egy lépést a hit útján!”
📖 Olvasmány: Mt23,8-12
„Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus.” (Mt 23,8)
Vannak nevek, amelyek fényt hordoznak. Bonaventúra – szó szerint: jó szerencse, jó irányba fordulás. Egy ember, aki nem csak „jó irányba fordult”, hanem másokat is segített Isten felé fordulni.
1254-ben, 36
éves korában a ferences rend generálisává választották: tizenhat éven át
viselte ezt a tisztséget. A rend második alapítójának és atyjának tekintik őt.
Tudós volt, rendfőnök, bíboros, szónok, író – és mégis azt tanította: a
legnagyobb címünk az, hogy testvér, mert egy a Mester, és az nem mi
vagyunk.
A mai evangélium gyökeres fordulatot kér: ne címeket,
rangokat, elismerést hajszoljunk, hanem kapcsolódást. Ne akarjunk mások fölé
nőni, hanem hajoljunk le egymáshoz. Ez nem azt jelenti, hogy ne tanítsunk, ne
vezessünk – hanem azt, hogy mindezt szolgálatként éljük, ne
önérvényesítésként.
Szent Bonaventúra is tanított – de közben letérdelt.
Vezetett – de közben hallgatott. Nagy teológus volt – de mindig gyermek maradt
az Atya előtt. Így tanulhatunk tőle nemcsak gondolkodni, hanem élni is.
Ez a nap is lehet egy lépés a hit útján – a másik felé.
Talán egy mosoly, egy üzenet, egy kávémeghívás, vagy egy őszinte bocsánatkérés
épp elég hozzá.
Mert Isten ott lakik a csendes lemondásokban, a háttérben
maradó szívekben, és azokban a szavakban, amelyeket szeretetből nem mondunk ki.
🌿 Napi útravaló:
„Aki alázatos, az mindig talál utat a másik szívéhez – és Istenéhez is.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése