🔹 Ahogy ma este
megállunk a nap végén, visszatekinthetünk arra az isteni hívásra, amely ma
reggel megszólított: „Aki Krisztusban van, új teremtmény.” Vajon
engedtük-e ma, hogy Isten újraformáljon bennünket? Megengedtük-e, hogy Krisztus
szeretete vezessen, megbékéltessünk másokkal és önmagunkkal?
A
mai nap csendes tanúja lehetett sok apró újjászületésnek: egy türelmes
válasznak, egy őszinte bocsánatkérésnek, egy megértő pillantásnak. Lehet, hogy
voltak olyan pillanatok is, amikor megingott a hitünk, elfeledkeztünk Isten
jelenlétéről, vagy elsiettük döntéseinket. Mégis: az Ő irgalma ma is velünk
volt.
Holnap
Szentháromság vasárnapját ünnepeljük. Ez az ünnep nem elvont teológiai tétel,
hanem annak a misztériumnak a meghívása, hogy részesüljünk az Atya
szeretetében, a Fiú megváltó kegyelmében és a Szentlélek éltető erejében.
A
nap végén csendben kérdezzük meg magunktól: ma miben tükröződött az
életemben az Atya ajándékozó szeretete? Hogyan hordozott engem a Fiú, amikor
nehézségek értek? Hogyan súgott a Lélek, amikor döntésre volt szükség?
Most
este, ebben a csendes órában, bízzuk magunkat ismét Istenre — az Atyára, a
Fiúra és a Szentlélekre, akik együtt vezetnek bennünket az üdvösség felé.
💬 Útravaló
gondolat:
🙏 Esti ima:
Készüljünk
a holnapi ünnepre nyitott szívvel, az isteni szeretet örök áramában bízva.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése